Ebben a kedves történetben megismerkedünk egy kíváncsi fekete kutyával, aki egy nap elindul felfedezni a környéket. Útja során izgalmas kalandokba keveredik, új barátokra lel, és megtanul valami nagyon fontosat az otthonról és a hűségről. Vajon merre viszi a fekete kutyát a kalandvágy, és hogyan talál vissza oda, ahonnan elindult? Tarts velünk, és kiderül! További állatos meséket itt olvashatsz

Hol járt a fekete kutya?

1. fejezet: A kíváncsi fekete kutya

Volt egyszer egy fekete kutya, akit Kormosnak hívtak. Nem azért kapta ezt a nevet, mert rossz volt, épp ellenkezőleg! Bundája volt olyan mélyfekete, mint a szén, és szemei pedig olyan csillogóak, mint két apró éjszakai csillag. Kormos egy kedves családnál élt egy kis házban, a falu szélén. Szerette a gazdáit, a puha párnáját a konyhában, és a hosszú sétákat a közeli erdőben.

De Kormos szíve tele volt kíváncsisággal. Minden nap, amikor a gazdája elment dolgozni, ő kinézett az ablakon, és bámulta a távolban kanyargó utat. Vajon mi lehet azon túl? Kik lakhatnak a szomszédos házakban? Milyen titkokat rejthet az a sűrű erdő, aminek a szélén laktak?

Egy nap Kormos nem bírta tovább a kíváncsiságát. Amikor a gazdája becsukta az ajtót, ő óvatosan kinyitotta az ablakot (amit valahogy mindig sikerült neki), és nesztelenül kiugrott. A mancsai lágyan érintették a földet, és izgatottan szimatolta a friss levegőt. Elindult a kanyargós úton, hogy felfedezze a nagyvilágot.

2. fejezet: Találkozás a mókusokkal

Ahogy Kormos sétált az úton, vidám csicsergést hallott a feje fölül. Felnézett, és meglátott egy csapat mókust, akik épp makkot gyűjtöttek egy hatalmas tölgyfán. A mókusok fürgén ugráltak az ágak között, és vidáman csacsogtak egymással.

Kormos sosem látott még ilyen közelről mókusokat. Óvatosan közelebb lépett a fához, és érdeklődve figyelte őket. Az egyik mókus észrevette a fekete kutyát, és kíváncsian leugrott egy alacsonyabb ágra.

“Szia!” – csipogta a mókus. “Te ki vagy? Itt még sosem láttalak.”

“Én Kormos vagyok” – felelte a fekete kutya barátságosan. “Csak egy kicsit sétálgatok és nézelődöm.”

A többi mókus is lemerészkedett a fáról, és körbevették Kormost. Kérdezgették, honnan jött, és hová megy. Kormos elmesélte nekik, hogy csak egy kíváncsi fekete kutya, aki szeretné felfedezni a világot. A mókusok nagyon kedvesek voltak, megosztották vele a frissen gyűjtött makkjukat, és meséltek neki az erdő titkos ösvényeiről.

3. fejezet: A pataknál

Miután elbúcsúzott a mókusoktól, Kormos tovább vándorolt az úton. Hamarosan egy csillogó patakhoz ért, ami lágyan csobogott a kövek között. A fekete kutya megszomjazott a hosszú séta alatt, ezért lehajolt a vízhez, és hűsítően ivott belőle.

A patak partján színes virágok nyíltak, és a levegő tele volt a méhek zümmögésével. Kormos leheveredett a puha fűbe, és élvezte a napsütést. Egyszer csak egy szomorú nyávogást hallott a közeli bokorból.

Óvatosan odament, és meglátott egy kis, kócos cicát. A cica egyedül ült a bokor alatt, és remegve nyávogott. Úgy tűnt, elveszett.

“Mi a baj, kis barátom?” – kérdezte Kormos kedvesen.

A cica felnézett a fekete kutyára nagy, szomorú szemeivel. Elmesélte, hogy elszakadt az anyukájától, és nem találja haza. Kormosnak megsajnálta a kis cicát, és elhatározta, hogy segít neki.

4. fejezet: Segítség a cicának

Kormos óvatosan felvette a kis cicát a szájába (nagyon gyengéden, persze!), és elindult vele vissza az út felé. A cica eleinte félt, de Kormos nyugtatóan nyüszített neki, és a kis szőrgombóc hamarosan megnyugodott a meleg bundáján.

Együtt sétáltak egy darabig, míg végül megláttak egy kedves idős nénit, aki a kertjében dolgozott. A néni megpillantotta Kormost és a cicát, és meglepetten felkiáltott:

“Jaj, nézd csak! Egy fekete kutya egy kis cicával! Mi történt veletek?”

Kormos letette a cicát a földre, és nyüszítve elmagyarázta (amennyire egy kutya el tud magyarázni), hogy a cica elveszett, és ő segíteni szeretne neki hazajutni. A néni kedvesen mosolygott, és felvette a cicát.

“Szegényke” – mondta a néni. “Biztosan nagyon megijedtél. Gyere be, adok neked egy kis tejet.”

A néni beengedte Kormost és a cicát a házába, adott a cicának egy tál meleg tejet, Kormosnak pedig egy tál friss vizet. A cica boldogan szürcsölte a tejet, és úgy tűnt, máris jobban van.

A néni megkérdezte Kormost, hogy ő hol lakik. A fekete kutya izgatottan csóválta a farkát, és a néni megértette, hogy haza szeretne menni. A néni ismerte Kormos gazdáját, ezért elhatározta, hogy elkíséri őket haza.

5. fejezet: Visszatérés otthonra

Együtt indultak el a nénivel és a kis cicával Kormos otthona felé. Ahogy közeledtek a házhoz, Kormos egyre izgatottabb lett. Már nagyon hiányoztak neki a gazdái, a puha párnája és a megszokott illatok.

Amikor meglátta a házát, boldogan felkiáltott (vagyis ugatott egy nagyot), és szaladni kezdett. A gazdái éppen kint voltak a kertben, és nagyon meglepődtek, amikor meglátták Kormost a nénivel és a kis cicával.

“Kormos! Te hol voltál?” – kérdezte a gazdája aggódva, és szorosan megölelte a fekete kutyát.

Kormos boldogan nyalta a gazdája arcát, és körbeugrált örömében. A gazdája megköszönte a néninek, hogy hazahozta Kormost, és megkérdezte a cicáról. A néni elmesélte, hogy a cica elveszett, és Kormos segített neki.

A gazdák nagyon megörültek Kormos jóságának és segítőkészségének. Úgy döntöttek, hogy befogadják a kis cicát is, aki azóta Kormos legjobb barátja lett. A fekete kutya megtanulta, hogy a kíváncsiság néha kalandokhoz vezethet, de a legfontosabb dolog a hűség és a szeretet, ami otthon várja. És azt is megtapasztalta, milyen jó érzés segíteni valakinek, aki bajban van.

6. fejezet: Tanulságok és barátság

Kormos ezután is sokat sétált a környéken, de már mindig vigyázott, hogy ne menjen túl messzire az otthonától. Gyakran meglátogatta a mókusokat a tölgyfánál, és persze a kis cicával is elválaszthatatlan barátok lettek. Együtt játszottak a kertben, kergették a pillangókat, és szundítottak a napon.

Kormos megértette, hogy a világ tele van izgalmas dolgokkal, de a legértékesebb dolog a szerető család és az igazi barátság. És azt is tudta, hogy egy fekete kutya is lehet hős, ha van elég bátorsága és jósága a szívében.