Ez a gólyás mese egy békés kis faluban játszódik, ahol a gyerekek minden tavasszal izgatottan várják a gólyák visszatérését. Egy különleges gólyafióka, Fecsó, születésétől kezdve más, mint a többiek – hófehér szárnyai rejtenek valami titokzatosat. A kaland, barátság és bátorság útján a gyerekek és Fecsó együtt fedezik fel, hogy mi rejlik a különleges tollak mögött. Másik gólyás mesénket itt olvashatod el:  A sündisznó és a pancsoló gólya

A fehér szárny titka – Gólyás mese gyerekeknek

1. fejezet: A hófehér szárnyú fióka

Tavasz volt, és a napsütötte Berekalja faluban újra életre kelt az égbolt. A falu népe izgatottan leste az eget, hiszen elérkezett a gólyák visszatérésének ideje. A gyerekek versengve számolták, melyik kéményre szállnak le először a hosszú lábú, fekete-fehér madarak. A legnagyobb fészek a főtéren magasodó iskola tetején állt, és ahhoz mindig a legidősebb és legbölcsebb gólyapár tért vissza: Cirkó és Lili.

Aznap reggel a tanító bácsi, Miska bácsi, épp kinyitotta az iskola ablakát, mikor észrevette az első köröző gólyát.

– Gyerekek! Nézzetek csak! Megérkeztek! – kiáltotta, és az osztály kicsődült a játszótérre.

A „gólyás mese” így kezdődött, a gyerekek ujjongása közepette, amikor a madarak újra otthonra leltek.

Fecsó, a fehér gólyafióka a fészekben a tetőn

A fészek, ahol minden más volt

Cirkó és Lili fészke abban az évben különösen hangos volt. Négy tojást raktak, és mikor eljött a kikelés ideje, három pihés fióka dugta ki a fejét – és egy különös negyedik is. Ő teljesen fehér volt. A szárnyai is fehérek, a csőre is világosabb, mint a többieké. Lili először megrémült, de Cirkó nyugodtan nézett a kicsire.

– Ő más, de attól még a miénk – mondta.

A fehér fióka a Fecsó nevet kapta.

A falu népe is hamar észrevette, hogy valami különleges született a háztetők fölé. A gyerekek is gyakran figyelték őket távcsővel, rajzolták Fecsót a rajzórán, sőt, még egy kis verset is írtak róla.

Fecsó első próbálkozásai

Ahogy múltak a napok, a fiókák növekedtek, tanulták a repülést. A többi fióka már bátran szökkent a levegőbe, de Fecsó… ő nehezen emelkedett fel. Mintha a szárnyai nem lennének elég erősek. Vagy talán valami más tartotta vissza?

Egy este, mikor a falu már aludni készült, egy hatalmas vihar csapott le. A szél cibálta a fákat, a fészkeket. A gyerekek aggódva figyelték a kéményeket. Fecsó fészke is veszélybe került. De amikor mindenki már felkészült a legrosszabbra, a fehér tollú kis gólya hirtelen szárnyra kapott.

– Nézzétek! Fecsó repül! – kiáltotta Zsófi, az egyik kislány, aki a legtöbbet figyelte a madarakat.

De amit láttak, az több volt, mint repülés. Fecsó szárnyai a viharban halványan fénylettek. Nem erősen, csak éppen annyira, hogy egy pillanatra mindenki elnémult.

– Ez nem lehet igaz… – suttogta Miska bácsi.

A másnap reggel már a falu pletykáitól volt hangos. „Gólyás mese vagy valóság?” – kérdezte mindenki. Mi lehet a fehér szárny titka?

A gyerekek nyomozni kezdenek

Zsófi és barátai – Peti, Soma és Lilla – úgy döntöttek, utánajárnak a titoknak. Elővették a természetismeret könyvet, térképeket, régi falusi krónikákat. Egy régi legenda szerint egyszer, réges-régen élt egy gólya, akinek fehér szárnyaival segíteni tudott másokon. Azt mondták, különleges képessége volt, hogy megérezze, hol van szükség segítségre.

A gyerekek izgatottak lettek. Lehetséges volna, hogy Fecsó a legenda újraéledt hőse?

– Akkor nekünk is segítenünk kell neki – mondta Peti eltökélten.

És így kezdődött az igazi kaland. Egy gólyás mese, ami nemcsak a háztetőn játszódik, hanem a szívekben is.

Fecsó megmenti a kutat egy elakadt játékautótól

Kapcsolódó cikk – Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület: Gólyák védelme a településeken

2. fejezet: A titok nyomában

Reggel volt, és a nap úgy emelkedett a látóhatár fölé, mintha aranyfátylat borítana Berekalja falu háztetőire. A főtéren a gyerekek már gyülekeztek. Az előző napi vihart mindenki túlélte, de ami igazán lázban tartotta a falut, az a fehér szárnyú gólya, Fecsó volt, és a különös, halvány fény, amit sokan látni véltek.

A faluban mindenki erről beszélt. A péktől a boltosig, a tanító bácsitól a postásig. “Ez már nem csak gólyás mese, hanem csoda!” – állította Mariska néni, a falu legidősebb lakója.

A gyerekek tudták: tenniük kell valamit. A titok nyomába kell eredniük, még mielőtt a felnőttek elrontanák a varázst.

A különös könyv

Zsófi és barátai, Peti, Soma és Lilla elhatározták, hogy ellátogatnak az iskolai könyvtár padlására, ahol Miska bácsi tárolta a legöregebb könyveket, amiket már senki sem olvasott. A poros polcok között megbújt egy régi, kopott bőrkötéses könyv: „Berekalja legendái”. A címe alatt aranybetűkkel ez állt: „A fehér szárny hagyatéka”.

A gyerekek izgatottan lapozták fel a könyvet.

– Itt van! – mutatott rá Lilla egy oldalra, ahol egy fehér gólyát ábrázoló rajz volt.

A legenda szerint, ha egy fehér gólya születik, az a falu szerencséjének és tisztaságának jele. A gólyának különleges érzékelése van, képes megérezni mások félelmét, bánatát, vagy akár veszélyt is, és segíthet, de csak akkor, ha az emberek hisznek benne. Az is állt a könyvben, hogy a gólya csak akkor fejlődhet teljesen ki, ha bizalom és barátság veszi körül.

– Akkor nekünk… vigyáznunk kell rá – mondta Zsófi halkan.

– És segítenünk kell neki segíteni – tette hozzá Peti.

Az első próba

Másnap egy különös dolog történt. A falu kútja, amelyből mindenki a vizet hordta, eldugult. A felnőttek már készültek ásni, bontani, ám ekkor Fecsó megjelent a főtéren. Körözött a kút felett, majd hirtelen lecsapott a fűre és egy régi, ott felejtett játékautót kapott csőrébe – az pontosan beékelődött a kút belső szerkezetébe.

– Nem hiszem el… ez miatt nem folyt a víz? – ámult Miska bácsi.

– Fecsó tudta – mondta Zsófi mosolyogva.

A hír gyorsan terjedt: a gólya segített. Az emberek először csodálkoztak, majd megmosolyogták a dolgot, végül csak annyit mondtak: „Ez egy szép kis gólyás mese, de azért figyeljük csak meg!”

De a gyerekek tudták: ez már nem mese, ez a valóság.

A fény újra felragyog

Ahogy telt az idő, Fecsó egyre ügyesebben repült, és egyre többször jelent meg különös helyzetekben. Egyik nap egy idős bácsit kísért el az orvosi rendelőhöz, máskor egy elkóborolt kiscsibét terelt vissza az anyjához. Minden esetben halványan fénylettek a szárnyai, mintha csak jeleznék: jó úton jár.

Zsófi naplót vezetett róla, a gyerekek pedig egy kis térképet is rajzoltak, ahol minden “gólyás segítés” be volt jelölve.

– Szerinted miért pont most született fehér gólya? – kérdezte egy este Soma.

– Talán mert a világ újra hinni akar a csodákban – válaszolta Lilla álmodozva.

A veszély, amit csak Fecsó érez

Egy este, mikor a nap már lebukott a domb mögött, Fecsó idegesen repkedett a főtér fölött. Körözött, vijjogott, ide-oda szállt, majd végül a malom tetején landolt. A gyerekek felfigyeltek rá, mert Fecsó mindig csendes volt, most viszont valami nem stimmelt.

Peti futott haza, és szólt a szüleinek. Mindenki odasereglett. A malom mögött, a fák közt, valóban füst szállt fel.

– Tűz! – kiáltotta valaki, és már rohantak is vödrökkel.

A lángokat hamar sikerült eloltani. Kiderült, hogy a száraz fű begyulladt egy eldobott gyufától. De ha Fecsó nem figyelmezteti őket… a tűz elérhette volna a malmot és a közeli házakat is.

Aznap este Berekalja falu népe köszönetet mondott egy gólyának.

Egy különleges fészek

A falu, a tanács döntése alapján, emlékfészket építtetett Fecsónak, amit minden évben rendbe tesznek majd. A gyerekek táblát is készítettek: „A fehér szárny titka – Fecsó otthona” felirattal.

Azóta minden évben, mikor a gólyák visszatérnek, Berekalja népe figyeli, vajon visszajön-e Fecsó. És mindig van egy kis gólya, akinek a tollai mintha világosabbak lennének a többieknél…

És így zárul a gólyás mese, ami talán nem is mese – hanem egy emlék arról, hogy a hit, a barátság és a jóság csodákat hozhat.

gólyás mese, fehér gólya, gyerekeknek szóló mese, különleges gólya, gólyafészek, barátság3

gólyás mese, fehér gólya, gyerekeknek szóló mese, különleges gólya, gólyafészek, barátság2