Ez a mese egy kisfiúról szól, aki nem tud elaludni. Az ablakán besütő barátságos holdfény azonban különös kalandra hívja őt az álmok birodalmába, ahol kedves lényekkel találkozik és megtanulja, hogy az éjszaka is lehet tele csodával és nyugalommal. Ha ez a mese tetszett, akkor ezt a mesét is meleg szívvel ajánljuk: kicsi csiga álomhozó utazása

Jó éjszakát, barátságos holdfény!

1. fejezet: Álmatlan éjszaka

Péter már pizsamában bújt be a takaró alá. Az éjszaka csendes volt, de ő valahogy mégsem érezte álmosnak magát. Forgolódott az ágyában, számolgatta a bárányokat a képzeletbeli mezőn, de a bárányok csak ugráltak és nem akartak elfogyni. Kitekintett az ablakon. A sötét égbolton ezüstösen ragyogott a hold. Egy nagy, kerek, barátságos arc nézett vissza rá.

“Bárcsak már aludnék!” – sóhajtotta Péter.

Ebben a pillanatban a holdfény mintha megerősödött volna, és egy lágy, hívogató sugár ereszkedett az ágya mellé. A sugár lassan formát öltött, és egy kedves arcú, mosolygós alak bontakozott ki belőle. A lény ruhája a csillagos égbolt színében pompázott, a haja pedig olyan volt, mint a legfinomabb ezüstszálak.

“Ne félj, kisfiú” – suttogta a holdfényből érkezett alak. “Én vagyok a Barátságos Holdfény. Látom, nem tudsz aludni. Elvisszlek egy helyre, ahol az álmok születnek.”

Péter csodálkozva nézte a kedves lényt. Soha nem gondolta volna, hogy a holdfény ilyen barátságos lehet. Kíváncsisága legyőzte a félelmét.

“Igazán elviszel?” – kérdezte halkan.

A Barátságos Holdfény bólintott, és kinyújtotta a kezét. “Fogadd el a kezem, és induljunk az éjszakai utazásra!”

Péter belefogott a fényes kézbe, és abban a pillanatban úgy érezte, mintha könnyűvé válna, mint egy tollpihe. A holdfény gyengéden felemelte őt az ágyából, és lassan kirepültek az ablakon.

2. fejezet: Utazás az álmok birodalmába

A Barátságos Holdfénnyel repültek a csillagok között. Péter ámulattal nézte a ragyogó égitesteket, a távoli galaxisokat. Soha nem látta még ilyen közelről a világűrt. A Holdfény kedvesen mesélt neki a csillagokról, a bolygókról, és arról, hogy mindegyiknek megvan a maga különleges története.

Hamarosan egy olyan hely fölé értek, amely Péter még soha nem látott. Lágy, színes fények vibráltak mindenütt, furcsa, de annál kedvesebb hangok hallatszottak. Mintha egy hatalmas, puha takaró borította volna be az egész vidéket.

“Itt van az álmok birodalma” – súgta a Barátságos Holdfény. “Itt születnek azok a képek és történetek, amelyek éjszaka meglátogatnak benneteket.”

Leereszkedtek egy hatalmas, lágy virágmezőre. A virágok szirmai különös mintázatokat mutattak, és illatuk édes és nyugtató volt. A mezőn apró, tündérszerű lények sürgölődtek. Kis ecsetekkel és festékekkel dolgoztak, mintha valami fontos dolguk lenne.

“Ők az álommanók” – magyarázta a Holdfény. “Ők festik meg az álmokat minden egyes gyermek számára.”

Péter ámulattal figyelte őket. Látta, ahogy a manók pillanatok alatt varázslatos képeket hoznak létre: repülő sárkányokat, beszélő állatokat, csokoládéból épült kastélyokat. Minden álom egyedi és különleges volt.

“De honnan tudják, hogy mit álmodjunk?” – kérdezte Péter.

“Minden gyermek szívében ott lakozik egy kis álommag” – felelte a Holdfény. “Ezek a magok tartalmazzák a vágyaitokat, a gondolataitokat, a titkos reményeiteket. Az álommanók pedig ezekből a magokból keltik életre a csodálatos álmokat.”

3. fejezet: A nyugalom forrása

Ahogy Péter sétált a virágmezőn a Barátságos Holdfénnyel, egyre nyugodtabbnak érezte magát. A színes fények, a lágy illatok és az álommanók szorgos munkája valahogy megnyugtatta a lelkét.

Hamarosan egy csillogó tóhoz értek. A tó vize olyan tiszta volt, hogy a csillagok tükröződtek benne. A tó partján hatalmas, álomszövő pókok szőttek finom hálókat.

“Ők az álomszövők” – mondta a Holdfény. “Az ő hálóik fogják fel a rossz álmokat és a nyugtalan gondolatokat, hogy azok ne zavarják a ti éjszakátokat.”

Péter megfigyelte a pókokat. Látta, hogy a hálóikba néha sötét árnyak akadnak be, de a pókok gyengéden kiszabadítják őket, és elengedik a messzi éjszakába.

“Tehát ők vigyáznak ránk, hogy nyugodtan aludhassunk?” – kérdezte Péter.

“Pontosan” – felelte a Holdfény. “Az álmok birodalmában minden azon dolgozik, hogy a ti éjszakátok békés és pihentető legyen.”

A tó közepén egy apró sziget volt, ahol egy hatalmas, lótuszvirág lebegett a vízen. A virág szívében egy lágy, aranyló fény pulzált.

“Ez a Nyugalom Virága” – súgta a Holdfény. “Az ő fénye árasztja el az egész birodalmat békével és harmóniával. Ha valaki nem tud elaludni, csak egy pillantást kell vetnie erre a fényre, és a nyugalom azonnal elönti a szívét.”

Péter érezte, ahogy a virág fényéből áradó melegség őt is átjárja. A korábbi nyugtalansága teljesen eltűnt, és egy mély, kellemes fáradtság kezdte elhatalmasodni rajta.

4. fejezet: A jó éjszaka titka

A Barátságos Holdfény látta, hogy Péter szeme kezd lecsukódni.

“Ideje visszatérnünk” – mondta kedvesen. “De mielőtt elmész, elárulok neked egy titkot.”

Péter kíváncsian nézett rá.

“A jó éjszaka titka nem csak az álmok birodalmában rejlik” – folytatta a Holdfény. “A te szívedben is ott van egy kis nyugalom sziget. Amikor lefekszel, gondolj a szép dolgokra, a kedves emberekre, a nap örömeire. Képzeld el a legszebb álmaidat, és engedd, hogy a gondolataid elkalandozzanak a csillagok között.”

A Holdfény gyengéden megérintette Péter homlokát.

“És ne feledd” – tette hozzá -, “minden este, amikor felnézel az égre, én ott leszek, és vigyázok rád.”

Ezzel a Barátságos Holdfény lassan visszarepítette Pétert az ablakon át a szobájába. Ahogy a kisfiú újra a puha párnáján feküdt, érezte, hogy a nyugalom és a béke teljesen átjárja. A szeme szinte magától csukódott le.

Rövid esti mese 7: A kicsi csiga álomhozó utazása

5. fejezet: Édes álmok

Péter álomba merült. Az álmában újra a csillagok között repült a Barátságos Holdfénnyel. Látta az álommanókat szorgoskodni, az álomszövő pókokat hálóikat fonni, és a Nyugalom Virágának lágy fényét árasztani.

De ezúttal nem csak nézte az álmok birodalmát, hanem ő is részese lett a csodának. Repült egy hatalmas, barátságos sárkány hátán, beszélgetett a csillagokkal, és egy csokoládéból épült kastélyban lakott, ahol minden napra jutott egy újabb édesség.

Az álmai tele voltak kalanddal, nevetéssel és szeretettel. Érezte, hogy a Barátságos Holdfény vigyáz rá, és hogy az éjszaka nem egy félelmetes sötétség, hanem egy varázslatos világ, tele lehetőségekkel.

Amikor reggel felébredt, Péter kipihentnek és boldognak érezte magát. Emlékezett az éjszakai kalandra, de nem tudta eldönteni, hogy az egész csak egy álom volt-e. Az ablakon besütött a reggeli nap, és a hold már nem látszott az égen.

Azonban valami megváltozott benne. Már nem félt az éjszakától. Tudta, hogy a sötétség nem üres és ijesztő, hanem tele van csodával és nyugalommal. És minden este, amikor lefeküdt, felnézett az égre, és halkan köszöntötte a Barátságos Holdfényt: “Jó éjszakát!”

Jó éjszakát altatódal kicsi gyerekeknek