Emma, egy kíváncsi és okos kislány, egy régi, poros boltban talál egy különleges zenélő dobozt. A doboz varázslatos erővel bír, de rejtélyes múltja titkokat rejt. Emma egy izgalmas kalandba keveredik, hogy megfejtse a doboz rejtélyét és visszaadja annak elveszett dallamát.

Lányos esti mese: A rejtélyes zenélő doboz

A titokzatos doboz felfedezése

Az eső lassan kopogott a város macskaköves utcáin, miközben Emma a nagymamájával sétált. A levegőt frissen ázott föld illata lengte be, és az esernyők alól csak ritkán pillantották meg a régi épületek kopott homlokzatát. Emma szorosan tartotta a nagymama kezét, de közben folyamatosan figyelte a környezetét. Minden régi boltban és elhagyatott ablakban titkokat sejtett.

Egy különösen szűk utcába fordultak be, amelyet halvány lámpák világítottak meg. Az utca végén egy kopott cégtábla állt: „Antik csodák boltja”. Az üvegen keresztül halvány fény szűrődött ki, mintha odabent nem érte volna el az idő vasfoga.

– Csak egy pillanatra megyünk be, Emma – mondta a nagymamája. – Egy régi órát szeretnék megnézni.

Emma bólintott, de ahogy beléptek, azonnal elveszett a hely varázsában. Polcok roskadoztak régi könyvektől, porcelán babák üres tekintettel bámultak, és egy sarokban régi zsebórák ketyegtek. Az egész hely tele volt rejtélyes tárgyakkal, amelyek Emma képzeletét beindították.

Ahogy a nagymamája egy eladóval beszélgetett, Emma a bolt mélyebb részei felé indult. Az egyik sarokban, egy régi selyemkendő alatt egy zenélő dobozt pillantott meg. A doboz gyönyörűen faragott fából készült, és apró, ezüstös részletekkel volt díszítve.

Emma óvatosan megérintette a dobozt, amely halk kattogással kinyílt. Egy kis balerina kezdett lassan táncolni benne, miközben gyönyörű dallam csendült fel. Emma ámulattal figyelte, de hirtelen a dallam megszakadt, és a balerina megállt.

lányos esti mese, zenélő doboz, varázslatos kaland, rejtélyek, bátorság, régi koncertterem, zongora4

– Úgy tűnik, ez a doboz hozzád tartozik – szólalt meg mögötte egy kedves, de mély hang. Emma megfordult, és egy idős férfit pillantott meg, aki a bolt tulajdonosának tűnt.

– Miért állt le a dallam? – kérdezte Emma kíváncsian.

– A doboz titkokat rejt – felelte az öreg rejtélyesen. – Vigyázz vele, mert különleges kalandok várnak rád, ha hazaviszed.

Emma izgatottan nézett rá, majd kérte a nagymamáját, hogy hadd vigye haza a dobozt. A nagymama, bár kissé habozott, végül megvette neki, és Emma boldogan indult haza a titokzatos tárggyal.

A doboz lelke

Aznap este Emma az íróasztalára helyezte a dobozt, és sokáig csak nézte. A faragások mintha mesét meséltek volna, apró részleteik folyamatosan változni látszottak a lámpa fényében.

Emma lassan felnyitotta a dobozt, és ekkor különös dolog történt: a balerina helyett egy halvány fény kezdett gomolyogni belőle. A fény lassan összeállt, és egy apró, szárnyas alak formálódott ki belőle.

– Köszönöm, hogy kinyitottál! – szólt az apró lény, akinek hangja csilingelő és lágy volt.

Emma először megijedt, de hamar leküzdötte a félelmét.

– Ki vagy te? – kérdezte kíváncsian.

– A nevem Melodia, és én vagyok a doboz lelke – válaszolta a kis lény. – De nagy bajban vagyok. Az elveszett dallam nélkül nem tudok létezni, és a doboz varázsa is örökre eltűnik.

Emma szíve összeszorult. Szerette volna megmenteni ezt a különleges lényt.

– Hogyan segíthetek? – kérdezte.

– A dallamot valaki ellopta, és darabokra törte – magyarázta Melodia. – Ezek a darabok most a város elhagyatott helyein vannak elrejtve. Csak te találhatod meg őket.

Emma izgatottan bólintott. Bár félt az ismeretlentől, tudta, hogy ez a kaland különleges lesz.

lányos esti mese, zenélő doboz, varázslatos kaland, rejtélyek, bátorság, régi koncertterem, zongora3

Az elveszett dallam nyomában

Emma a szobája ablakán kinézve látta, hogy az eső már elállt, és a város csendbe burkolózott. Melodia a doboz fölött lebegett, szárnyain halvány fény játszott.

– Az első dallamrész egy régi koncertteremben van elrejtve – mondta Melodia. – Ez az épület már régóta elhagyatott, de valaha gyönyörű zenével töltötte meg a várost. Az oda vezető utat mutatni fogom neked.

Emma gyorsan magára kapta a kabátját, zsebre tette a kulcsait, és kilépett az éjszakába. A város lámpái halványan derengtek, ahogy Melodia kicsi, fényes alakja vezette őt a kihalt utcákon keresztül.

Nem sokkal később megérkeztek egy hatalmas, kopott épület elé. Az ajtó fölött egy repedezett tábla állt: „Armonia Koncertterem”. Emma némi erőfeszítéssel kinyitotta a nyikorgó ajtót, és belépett.

Odabent poros székek sorakoztak a hatalmas nézőtéren, a színpadon pedig régi, rozoga hangszerek hevertek. A levegőben valami különös feszültség érződött, mintha az idő megállt volna.

– Az első darabot a színpad közelében kell keresned – mondta Melodia.

Emma lassan haladt a sorok között, a cipője alatt ropogtak az elhagyatott hely poros maradványai. Amikor a színpadhoz ért, egy hatalmas, kopott zongorát pillantott meg, amelynek billentyűi elhalványultak az idő során.

Ahogy közelebb lépett, meglátta, hogy az egyik billentyűn egy kis, fénylő kulcs pihen, amely hangjegy alakját formázta. Emma óvatosan felemelte, de abban a pillanatban a terem megtelt furcsa hangokkal.

lányos esti mese, zenélő doboz, varázslatos kaland, rejtélyek, bátorság, régi koncertterem, zongora2

A hangszerek élete

A terem csendjét egy hirtelen csattanás törte meg, ahogy a poros hangszerek életre keltek. A zongora magától játszani kezdett, a hegedűk húrjai megpendültek, és egy dob mély dübörgéssel adott ritmust a különös koncertnek.

Emma hátrahőkölt, de Melodia megnyugtatta:

– Ne félj! Ezek csak a terem őrei, és nem bántanak, ha megoldod a próbatételt. Játszaniuk kell, hogy az elveszett dallam részletei újra megszólalhassanak.

Emma észrevette, hogy a zongora mellett egy kis kottafüzet hever. Felvette, és látta, hogy néhány hangjegy hiányzik belőle. Melodia segített neki:

– A kulcs, amit találtál, a hiányzó hangjegyeket szólaltatja meg. Tedd rá a zongorára, és próbálj játszani!

Emma remegő kézzel helyezte a kulcsot a zongorára, majd finoman megérintette a billentyűket. A terem ismét remegett, de ezúttal a zenének különös harmóniája volt. A hangszerek megnyugodtak, és a zene lassan elhalkult.

A kottafüzetben a hiányzó hangjegyek megjelentek, és a fénylő kulcsból újabb részletek bukkantak elő. Melodia boldogan lebegte körbe Emmát.

– Ez volt az első rész! Még két darabot kell megtalálnunk – mondta.

lányos esti mese, zenélő doboz, varázslatos kaland, rejtélyek, bátorság, régi koncertterem, zongora1

A második próba: Az óra tornya

Emma és Melodia továbbindultak a következő helyszín felé. Melodia szerint a második dallamdarab egy régi toronyórában van elrejtve, amely a város egyik legmagasabb épületének tetején áll.

A torony sötéten magasodott föléjük, amikor odaértek. A bejárati ajtó rozsdás volt, de Emma bátran nekifeszült, és belépett az ódon lépcsőházba. A falakon régi plakátok lógtak, amelyek egykor ünnepi eseményekre hívták az embereket.

A lépcsők nyikorgása minden lépésnél visszhangzott, ahogy Emma a torony teteje felé mászott. A lépcsők végén egy hatalmas, régi óralap várta őt, amelyen az óramutatók mozdulatlanul álltak.

Melodia a mutatókra mutatott:

– Itt van elrejtve a második darab, de meg kell fejtened a torony órájának rejtvényét. A helyes időt kell beállítanod, hogy az óra újra életre keljen.

Emma gondolkodott, majd észrevette, hogy az óralap szélén apró számok és hangjegyek vannak elrejtve. A dallam első részére gondolt, és lassan elkezdte forgatni a mutatókat. Amikor a mutatók a megfelelő helyre kerültek, az óra harangjai megkondultak, és egy második kulcs hullott ki a szerkezetből.

A zenélő doboz új élete

A harmadik próbatétel után Emma visszatért a szobájába, kezében mindhárom kulccsal. A zenélő doboz már várt rá, halvány fényt árasztva. Melodia izgatottan lebegte körbe a dobozt.

– Most már minden részlet a helyén van – mondta boldogan. – Helyezd a kulcsokat a dobozba, és a dallam újra életre kel!

Emma óvatosan elhelyezte a kulcsokat a megfelelő helyeken. A doboz lassan kinyílt, és egy gyönyörű, teljes dallam töltötte be a szobát. Melodia táncolni kezdett, miközben a doboz ragyogása betöltötte a teret.

Emma boldogan nézte, ahogy a zenélő doboz újra teljes pompájában működik. Az éjszaka végén Melodia megköszönte neki a segítséget, majd eltűnt a doboz belsejében, hogy tovább őrizze annak varázsát.

Emma aznap este nyugodtan aludt, tudva, hogy valami különlegeset tett. Még több csodás gyermekdalokat, rajzfilmeket ezen a youtube csatornán találsz és természetesen nálunk is olvashatsz további remek lányoknak való meséket

Hercegnős esti mese: A csillagok hercegnője