Egy napsütéses húsvét reggelén Lili izgatottan ébred, hiszen tudja, hogy az udvaron titkos nyomok, színes tojások és rejtett meglepetések várnak rá. Vajon merre rejtőztek a húsvéti nyuszi ajándékai? Tarts vele ebben a kedves, tavaszi kalandban, ahol minden bokor mögött egy újabb csoda bújik meg!

 

Lili húsvétja – Meglepetések a fűben

1. fejezet – A húsvéti reggel varázsa

Lili álmosan nyújtózkodott az ágyában, mikor a napsugarak végigkúsztak a párnáján. A madarak csicsergése különösen vidám volt ezen a reggelen – valahogy egészen másképp szóltak, mint máskor. A kislány szemei hirtelen kipattantak. Eszébe jutott: ma van húsvét!

Halkan lecsusszant az ágy széléről, hogy fel ne ébressze a kisöccsét, Marcit, majd mezítláb a konyhába szaladt. Az ablakon kinézve látta, hogy az udvar már fürdik a tavaszi fényben, és a fű zöldje szinte hívogatta.

Az asztalon friss kalács, főtt tojás és egy illatos kakaó várt rá. Anyukája mosolyogva megcirógatta a haját.

– Boldog húsvétot, kicsim! – mondta lágy hangon. – A nyuszi úgy hallottam, már nagyon korán járt nálunk…

Lili szíve megdobbant. Ez csak egy dolgot jelenthetett: a húsvéti nyuszi már elrejtette a tojásokat és a meglepetéseket az udvaron! Gyorsan elmajszolta a reggelijét, és már húzta is a kabátját meg a kis tornacipőjét.

Kezében egy fonott kosárkát szorongatott, amit minden évben a nagymamájától kapott. Idén is ez lesz a segítőtársa a nagy tojáskereső kalandban. Mielőtt kilépett volna, édesapja még utána szólt:

– Ne feledd, Lili! A nyuszi néha tréfás kedvében van. Nem minden meglepetés ott van, ahol elsőre gondolnád!

Az udvar illatozott a friss fűtől, és Lili minden porcikája bizseregni kezdett az izgalomtól. Körülnézett. Hol kezdje? A fenyőfa alatt? A kerti szobor mögött? Esetleg a virágágyás mellett?

A fűben egy aprócska fényes papírdarab villant meg. Lili odaszaladt, és ujjongva emelte ki az első csokoládétojást.

– Egy aranypapíros tojás! – kiáltotta, miközben gondosan elhelyezte a kosárkájában.

Ahogy tovább sétált az udvaron, minden lépésnél újabb kis nyomokat vett észre. Egy-egy színes szalag, lábnyomformájú kartondarab a földön, sőt, az egyik bokor alatt egy aprócska plüssnyuszi kandikált ki.

A kerti lugas felé haladva Lili megállt. Az egyik kerti törpe kalapján valami szokatlant pillantott meg: egy kis cetli volt odatűzve.

„Keress tovább, ahol a madarak csivitelnek legszebben!”

Lili elmosolyodott. A húsvéti nyuszi igazi kis nyomozós játékot készített neki! Odaszaladt az almafához, ahol a család szokta etetni a madarakat. A fa tövében egy színes kis fémdobozka lapult. Benne egy újabb tojás, egy mini puzzle és egy új üzenet: „Nézz be a hintába is, hátha ott is vár rád valami!”

Lili futva szaladt a régi kerti hintához. A kötelei kissé megkoptak az évek során, de még mindig erősek voltak. A hintában egy kis, rózsaszín papírral becsomagolt csomag pihent. Kinyitva benne egy illatos gyurmafigurát talált, nyuszi formában – valószínűleg kézzel készítette valaki. Mellette egy újabb csoki, és persze, egy újabb cetli.

„A következő meglepetés egy virág szívében rejlik!”

Lili a kert hátsó részébe sietett, ahol már kibújtak a nárciszok és tulipánok. A legnagyobb tulipán belsejében megbújt egy újabb tojás – ezúttal epres töltelékkel. Lili öröme határtalan volt. A kosara már kezdett megtelni, de a kíváncsisága tovább hajtotta.

Ahogy az egyik bokor mellett leguggolt, megdöbbenten vette észre, hogy valami mozog a fűben. Egy apró, fehér pöttyös nyuszi! Igazi volt – nem játék, nem figura, hanem egy igazi, élő kis nyuszi!

A nyuszi nem félt tőle, csak ült és pislogott, mintha tudta volna, hogy Lili mennyire várta őt. A kislány csak nézte, majd lassan közelebb ment hozzá. A nyuszi mellett egy utolsó cetli feküdt:

„Köszöntöm a legügyesebb tojásvadászt! Boldog húsvétot kívánok!”

Lili szíve megtelt melegséggel. A húsvéti reggel minden pillanata varázslatos volt. A meglepetések, az üzenetek, az illatok és a hangulat mind-mind különlegessé tették ezt a napot.

De az igazi kaland még csak most kezdődött…

14 vidám húsvéti játék, amit a lakásban és a kertben is játszhattok

2. fejezet – A nyuszi titka

Lili még mindig a kis fehér nyuszit nézte, aki továbbra is békésen üldögélt a fűben, mintha csak őrá várt volna. A kislány letérdelt mellé, és halkan, szinte suttogva kérdezte:

– Te vagy az igazi húsvéti nyuszi?

A nyuszi nem válaszolt – legalábbis nem emberi nyelven. De mintha egy picit bólintott volna, majd hirtelen megugrott, és komótosan elindult a kert hátsó része felé, az orgonabokrok mögé. Lili gondolkodás nélkül utána szaladt, kosarát szorosan magához ölelve.

Az orgonabokrok mögött egy régi, elfeledett faajtó bújt meg a sövény falában. Lili már látta korábban is, de mindig zárva volt – a kert ezen része ritkán került elő. Most viszont az ajtó nyitva állt, és a nyuszi épp átsurrant rajta.

Lili egy pillanatra megállt. Vajon szabad követnie? A húsvéti izgalom, a kíváncsiság és a kis állat titokzatos viselkedése azonban elég bátorítást adott neki. Átlépett az ajtón, és egy új világ tárult a szeme elé.

A sövény túloldalán egy apró ösvény vezetett lefelé, egy fák között megbújó kis tisztás felé. A levegő friss volt, a fák ágain madarak énekeltek, és az egész hely valahogy mesevilágnak tűnt. Lili úgy érezte, mintha egy tündérkertbe csöppent volna.

A nyuszi megállt egy hatalmas, mohával benőtt fa tövénél, ahol egy kis odú nyílott lefelé. Lili épp azon gondolkodott, vajon befér-e oda egy ember is, mikor a fa odva megremegett, és egy csillogó lépcsősor bontakozott ki előtte – mintha a föld magától megnyílt volna.

– Ez tényleg egy varázslat! – suttogta Lili.

Kosarát kézbe vette, és óvatosan elindult lefelé. A lépcsők világítottak a sötétben, és minden lépésnél halványan felderengtek húsvéti motívumok: nyuszik, tojások, kiscsibék és virágok. A levegőben édes illat terjengett, mintha frissen sült kalácsot vagy mézeskalácsot sütöttek volna valahol.

Ahogy leért az aljára, egy tágas, világos terembe érkezett. A falakon színes girlandok lógtak, az asztalokon csillogó tojások sorakoztak, és mindenhol kis nyuszik szaladgáltak. A középen álló asztalnál egy idősebb nyuszi foglalt helyet, kerek szemüveggel és zöld mellénnyel.

– Üdvözöllek, Lili! – szólalt meg mosolyogva. – Már nagyon vártunk rád.

A kislány meglepetten pislogott.

– Hogy… hogy tudsz beszélni?

– Ez itt a Húsvéti Nyuszik Főhadiszállása – válaszolta a nyuszi komoly arccal. – Itt minden nyuszi tud beszélni, de csak azok hallják, akik igazán hisznek a húsvét varázsában. És te, Lili, már évek óta bizonyítod, hogy a húsvéti csoda valódi benned.

Lili elpirult, de boldogan hallgatta a szavakat.

A nyuszi folytatta:

– Minden évben kiválasztunk egy különleges gyermeket, aki segíthet nekünk a húsvéti küldetésben. Te lettél idén az, mert nemcsak keresed a tojásokat, hanem értékeled is az ünnep titkait: az összetartozást, az örömöt, a felfedezést. Most pedig eljött az idő, hogy megtudd a nyuszi titkát.

Lili tágra nyílt szemekkel figyelt.

– A húsvéti tojások – folytatta a nyuszi – nemcsak finomságok. Minden egyes tojásban egy csepp boldogság rejtőzik, amit mi nyuszik gyűjtünk egész évben. Ezeket a boldogságcseppeket varázslatos gyümölcsökből, napfényből és gyereknevetésből készítjük. Ezért fontos, hogy minden tojás jó helyre kerüljön – oda, ahol örömöt okoz.

A terem egyik sarkában egy kis üvegkapszulát mutatott fel egy másik nyuszi.

– Most pedig szeretnénk megkérni téged, Lili, hogy segíts egy különleges tojás elrejtésében. Ez a tojás nem akármilyen – benne egy különleges kívánság rejlik, amit az talál meg, aki igazán szívből örül a húsvétnak. Elrejtheted holnap reggel a saját udvarotokban, és meglátjuk, ki találja meg!

Lili meghatódva bólintott. Büszkeség töltötte el a szívét.

– Megtiszteltetés lesz!

A nyuszik tapsoltak, és egy kis csillogó dobozban átadták neki a titkos tojást. A doboz könnyű volt, és melegen pulzált – mintha élne.

Az idősebb nyuszi egy utolsó simogatást adott Lili vállára.

– Most pedig ideje visszatérned. Ne aggódj, holnap reggel úgy fogsz ébredni, mintha álmodtál volna… de a dobozka ott lesz az ágyad mellett. Ez lesz a bizonyíték, hogy a húsvéti varázslat valódi volt.

Lili egy utolsó pillantást vetett a színes teremre, majd megindult visszafelé a lépcsőn. A léptei könnyűek voltak, és a szíve megtelt csodával.

Mikor kilépett az odúból, már késő délután volt. A nyuszi sehol nem volt, csak a kert halk zöreje és a madarak éneke vette körül. Lili becsukta a sövényajtót, és boldogan sétált vissza a házba.

Még nem tudta, mi fog történni másnap… de egy dolog biztos volt: ez a húsvét örökre megmarad az emlékeiben.

Vidám húsvéti mese az időjárásról – Nyuszi és Napocska

3. fejezet – A kívánságtojás küldetése

Lili másnap reggel különösen kipihenten és mosolygósan ébredt. Ahogy kinyitotta a szemét, az álma még ott lebegett a gondolatai között – a nyuszik, a lépcsősor, a varázslatos terem, a boldogságcseppek és a titkos megbízatás.

„Biztosan csak álmodtam” – gondolta egy pillanatra, de amikor oldalra fordult, a szíve nagyot dobbant: az ágy szélén, az éjjeli szekrényen ott pihent a kis csillogó doboz, amiben a kívánságtojás lapult!

Óvatosan felemelte. A doboz még mindig melegen pulzált, és halvány fényt bocsátott ki magából – nem kétséges, ez nem lehetett egy szokványos tojás. Lili eszébe jutott a nyuszi utolsó mondata:

„Elrejtheted holnap reggel a saját udvarotokban, és meglátjuk, ki találja meg!”

De ki találja meg? És hogyan fogja tudni, hogy ő az, aki igazán szívből örül a húsvétnak? Lili kicsit elbizonytalanodott, de tudta, meg kell bíznia a húsvéti varázsban.

Gyorsan felöltözött, reggelizett, és elindult kifelé, a kertbe. Minden olyan nyugodt volt. A levegő tavaszillatot hozott, a fű még nedves volt a harmattól, és a nap melegen simogatta az arcát. Kosarában ott lapult a csodatojás, amit úgy kellett elrejtenie, hogy az igazi megtaláló rátaláljon.

Végigjárta az udvar minden zugát: a nagy fenyőfa tövét, a kerti szerszámos házikó melletti bokrokat, a lugas alatti árnyékos sarkot – de valami mindig azt súgta neki, hogy még nem ez az igazi hely.

Aztán eszébe jutott valami: a kert végében, az almafa alatt áll egy régi, kissé megdőlt pad, ahol kiskora óta szeret üldögélni, olvasni, álmodozni. Ott egyszer sírt is, de ott nevetett a legtöbbet is. Talán ez az a hely, ahol a boldogságcsepp a legerősebben működik.

Odament, letérdelt a pad mellé, és a kis dobozt óvatosan a moha alá csúsztatta. Letett mellé egy apró virágszálat is, majd csendben megsimogatta a fűszálakat körülötte.

– Jó utat, kis kívánság – suttogta.

Alighogy felállt, meghallotta Marci hangját a házból:

– Lili, várj! Én is jövök tojást keresni!

A kisöccse piros pulcsiban, kezében apró kosárral szaladt felé. Kicsit még álmos volt, de az izgalom már ott csillogott a szemében. Lili elmosolyodott, majd visszasétált hozzá, és együtt kezdték bejárni a kertet.

Marci lelkesen keresgélt: talált egy csokinyuszit a málnabokor tövében, egy kis csibét ábrázoló gumit a fű között, és egy tarka tojást a virágágyás szélén. De mintha valami különös erő húzná őt az almafa felé…

Egyszer csak megállt a padnál, leguggolt, és kihúzta a mohából a kis dobozt. Megállt a kezében, nézte, majd izgatottan szólt:

– Lili! Nézd csak, mit találtam! Ez nem is csoki, hanem valami nagyon különleges!

Lili odament. Marci arca ragyogott, de mégsem a meglepetés, inkább valami belső öröm fénylett benne. Megsimogatta a dobozt, majd anélkül, hogy bárki mondta volna, lehunyta a szemét, és halkan azt suttogta:

– Bárcsak Lilinek minden nap ilyen jókedve lenne, mint ma…

Lili meghökkent. Nem magának kívánt valamit, hanem neki! A szíve megtelt melegséggel. Ekkor a doboz fénye hirtelen fellobbant, majd lassan elhalványult. A kívánság teljesült.

A nyuszik tudták, hogy ki lesz a méltó megtaláló. Marci, a kisöccse, aki igazán szívből szerette őt.

Lili könnyezve átölelte.

– Köszönöm, Marci. Ez volt a legszebb húsvéti ajándék, amit valaha kaptam.

A fiú csak megvonta a vállát, mintha nem is értené, miért ilyen nagy dolog, amit tett. De talán épp ez tette olyan őszintévé és különlegessé a kívánságot.

Ahogy visszamentek a házba, a kertben hirtelen újabb tojások tűntek fel, mintha a nyuszik még több meglepetést hagytak volna ott – talán a jó kívánság jutalmául. A húsvét valóban varázslatos volt. Nemcsak a csokik, a játékok vagy a színes tojások miatt, hanem azért, mert a szeretet és az önzetlenség tette igazán ünneppé.

És ez a varázslat ott maradt velük egész évre.

4. fejezet – A húsvéti emlékdoboz

A húsvéti délután csendesen, mégis boldogsággal telt a házban. Az asztalon ott sorakoztak a színes tojások, csokinyuszik és apró meglepetések. Lili anyukája illatos almáspitét sütött, a levegő megtelt vanília és fahéj illattal, míg Marci éppen egy plüsscsibét kergetett nevetve a szőnyegen.

Lili a szobájába vonult, kezében a kis kívánságtojás dobozával – ami már nem pulzált, nem fényeskedett, de még mindig meleg volt. Azt érezte, ez nem egy egyszerű húsvéti emlék, hanem valami különleges, amit meg kell őriznie – talán örökre.

Leült az ágya szélére, és kinyitotta a fiókot, ahol a legféltettebb kincseit tartotta: gyerekkori rajzok, egy megsárgult anyák napi képeslap, egy törött kagyló, amit még a tengerparton talált, és egy fénykép róla és Marciról, amikor még ovisok voltak. Most ehhez a kis gyűjteményhez került a húsvéti emlékdoboz is.

Ahogy betette a dobozt, eszébe jutott valami. Felkapta az asztaláról a kedvenc naplóját, amit még karácsonyra kapott, és gyorsan írni kezdett:

„Ma történt valami csoda. A húsvéti nyuszik tényleg léteznek. Beszélnek. És adnak küldetést. Egy kívánságtojásban rejlő boldogságot kellett elrejtenem, és Marci találta meg. De nem magának kívánt valamit, hanem nekem. Ezért most biztos vagyok benne, hogy a szeretet a legerősebb varázslat.”

Mire befejezte a bejegyzést, a nap már lemenőben volt, és a szoba falát narancssárga fény aranyozta be. Lili az ablakhoz lépett, és onnan nézte, ahogy Marci a kertben rohangál, még mindig felfedezve az utolsó elrejtett tojásokat.

Lili hirtelen ötlettől vezérelve lement a konyhába, elővett egy régi cipősdobozt, és elkezdte feldíszíteni. Ragasztott rá színes papírokat, húsvéti nyuszis matricákat, rajzolt virágokat és szalagokat tett rá. Ez lett az „Emlékdoboz”, amibe nemcsak a kívánságtojás dobozát, hanem egy csokitojás csomagolást, egy kis réti virágot, Marci egyik tojáskeresős rajzát és egy üzenetet is tett.

Az üzenetre ezt írta:

„Emlékezz erre a napra, Lili! A húsvét több, mint tojás és csoki. A húsvét szeretet, figyelem, játék, varázslat, boldogság – és egy kisöcsi, aki a legnagyobb csodát kívánta neked.”

Az emlékdoboz a polcra került, a többi értékes dolog mellé. És bár az ünnep véget ért, a varázslat ott maradt a levegőben. Minden alkalommal, amikor Lili rápillantott a dobozra, újra átérezte azt a különös húsvéti napot.

Másnap az iskolában Lili boldogan mesélte barátainak, hogy náluk a nyuszi igazi nyomozós kalandot hagyott maga után. Elmesélte a kert rejtett üzeneteit, a fű alatti csodatojást és a kisöccse varázslatos kívánságát.

Persze nem mindenki hitte el neki, hogy a húsvéti nyuszi beszélt hozzá – de ez nem számított. Ő tudta, hogy amit átélt, az nem volt álom. És hogy nem minden csoda látható másoknak – néha csak azoknak, akik igazán hisznek benne.

Ahogy telt a tavasz, Lili minden héten írt egy kis történetet a naplójába: hol arról, hogy milyen lenne, ha a nyuszik karácsonykor is ajándékot hoznának, máskor meg arról, hogyan lehetne tojásokat rejteni iskolában. Így őrizte tovább a húsvéti emlék varázsát.

A húsvét egy ünnep, igen. De Lili számára mostantól egy titok, egy küldetés, egy szívdobbanás volt – ami örökre benne maradt.

5. fejezet – A következő húsvét ígérete

Eltelt egy év. Azóta, hogy Lili megtalálta a húsvéti nyuszik titkos főhadiszállását, hogy Marci megtalálta a kívánságtojást, és hogy a húsvét új értelmet nyert számukra. Az emlékek ugyan megkoptak egy picit, de az érzés – az a különleges melegség, amit akkor éreztek – sosem múlt el.

Az emlékdoboz még mindig ott állt a polcon, és Lili néha-néha leemelte, leült az ágy szélére, és újraolvasta az egy évvel ezelőtt írt kis üzenetét. Ilyenkor újra átérezte az illatokat, a fényt, Marci ölelését, és a varázslatot, amit már sosem tudott volna elfelejteni.

Most azonban megint húsvét közeledett. A ház újra ünnepi díszben pompázott, a konyhában anyukája mézes kalácsot sütött, és a fű már illatozott a kertben. Lili és Marci együtt festették a tojásokat, és mindketten titkon remélték, hogy idén is történik valami különleges.

Lili belül tudta, hogy a varázslat nem minden évben történik meg ugyanúgy. A nyuszik világa egy külön dimenzió, amit nem lehet erőltetni – de a szíve mélyén érezte, hogy valami készülődik.

Húsvét vasárnap reggelén Lili ismét korán ébredt. Mielőtt Marci felkelt volna, kisurrant az udvarra, és végignézett a kert minden zugán. A virágok már kinyíltak, a fákon apró rügyek pattantak, és a fű olyan zöld volt, mint egy éve, mikor először találkozott a nyuszival.

A kert hátsó sarkában, az orgonabokrok mögött újra megpillantotta a régi, elfeledett faajtót a sövényben. Meglepődve látta, hogy ezúttal nyitva áll – pontosan úgy, mint akkor.

Szíve nagyot dobbant. Lassan átlépett rajta, és ugyanaz a titkos ösvény tárult elé. A fák között csilingelő hangok szűrődtek át, madarak trilláztak, és a levegőben ismét ott lebegett az ismerős, édes illat.

Ahogy megérkezett a tisztásra, az odú helyén most egy apró nyuszi várt rá. Nem beszélt, nem mutatott utat – csak ült, és valamit szorongatott a mancsában: egy kicsi pergamentekercset.

Lili óvatosan elvette, és elolvasta:

„Köszönjük, Lili. A kívánság teljesült. A szeretet elérte, akit kellett. Most pedig itt az idő, hogy te készíts valamit – ne csak fogadj. Adj tovább abból, amit kaptál.”

Lili elmosolyodott. Megértette az üzenetet. Idén nem ő lesz a kereső, és nem ő lesz az, akinek varázslatos meglepetés jut. Idén ő lesz a nyuszi.

Visszaszaladt a házba, és még mielőtt Marci felébredt volna, titokban elrejtett egy apró csomagot az almafa alatti padnál – pontosan ott, ahol tavaly a kívánságtojás lapult. A csomagban egy saját készítésű, nyuszis figura, egy kis csoki és egy rajz volt. A rajzon Marci és Lili kézen fogva álltak egy napsütötte réten, körülöttük kis nyuszik, virágok, és egy felirat:

„Boldog húsvétot annak, aki szívből ad.”

Amikor Marci később megtalálta a csomagot, ugyanazzal az ártatlan, meglepett mosollyal nézett fel Lilire, mint egy éve. Nem kérdezte, honnan van, és nem gyanakodott. Csak megölelte a nővérét, és azt mondta:

– Ez volt a legjobb húsvét!

Lili mosolyogva megsimogatta a fejét.

– És ez még csak a kezdet – suttogta.

Azóta minden húsvétkor ők is elrejtenek valamit az udvaron. Nemcsak egymásnak, hanem néha a szomszéd kisfiúnak, máskor az iskolatársuknak. Apró ajándékokat, jókívánságokat, kis kedvességeket – egy új hagyományt teremtve, ahol a húsvéti varázslat már nemcsak keresésről szól, hanem adásról, figyelemről és a szeretet apró cselekedeteiről.

Mert Lili megtanulta:
A húsvét ott kezdődik, ahol a szív adni kezd.