Egy traktoros mese kicsiknek, a mese egy vidám farmon játszódik, ahol Tomi, a szorgos traktor, és barátai izgalmas kalandokat élnek át. A történet tele van tanulságokkal a barátságról, a csapatmunkáról és a kitartásról, miközben a legkisebbek szórakozva tanulhatnak.Ha tetszett ez a mese, akkor egész biztos, hogy ezt a másik traktoros mesénket is szeretni fogod
A Vándorló Palota Bolondos Lakói – Vidám Rövid Mese
Bemutató:
Egy rejtélyes vándorló palota kószál a világban, amelynek minden lakója bolondosabb a másiknál. A mókás kalandok során hőseink olyan furcsaságokkal találkoznak, hogy még a legnagyobb fantázia is megirigyelné. Vajon mit rejteget a vándorló palota, és kik azok a kacagtató lakók, akik benne élnek?
Mikulás nyaralni megy: Hawaii karácsonyi csodája egy vidám, vicces mese, amelyben Mikulás egy kis pihenésre indul az Északi-sarkról Hawaii napsütötte partjaira. A jet ski-n száguldó Mikulás találkozik Lani teknőssel, részt vesz egy hawaii lakomán, és még egy hatalmas viharral is szembenéz, hogy megmentse a sziget karácsonyát. A történet tele van nevetéssel, kalanddal és a karácsony igazi üzenetével: a szeretettel és összetartással. 🌴🎅 Ha további Mikulásos meséket szeretne olvasni, látogasson el a Mesenapok Mikulás mesék oldalára.
Mikulás nyaralni megy: A hawaii karácsonyi csoda története
Mikulás északi sarkánál minden fenekestül felfordul
Az Északi-sark, amely a világ legcsendesebb helyének tűnhetne, decemberben olyan forgalmas, mint egy Black Friday akció egy hawaii bevásárlóközpontban. A manók serénykedtek, csomagolták az ajándékokat, készítették a szalagokat, és még a legkisebb hógolyó is tudta, hogy a nagy nap egyre közeledik. De Mikulás? Ő a kandalló mellett ült, pizsamában, és egy bögre forró kakaót kortyolgatott – már a harmadikat aznap.
– Hé, főnök, minden rendben? – kérdezte Ficsúr, az egyik legeszesebb manó, miközben egy csillogó karácsonyi gömböt próbált elhelyezni egy hatalmas doboz tetején.
Mikulás egy mély sóhajjal válaszolt:
– Tudod, Ficsúr, ez a karácsonyi rohanás már egy kicsit sok nekem. Nem lenne rossz egy kis pihenés.
Ficsúr elkerekedett szemekkel nézett rá.
– Pihenés? Mikulás, te vagy a KARÁCSONY! Ha te nem dolgozol, akkor hogy lesz boldog az összes gyerek?
– Ez igaz – bólintott Mikulás –, de gondolj bele: ha én nem töltődöm fel, hogyan fogok egyáltalán végigmenni azon a listán? Megérdemlek egy kis nyaralást.
Ezzel eldőlt a kérdés. Mikulás elhatározta, hogy idén az északi sark hidegét napsütésre cseréli. De hova menjen? Egy manó halk kérdése zavarta meg a gondolatmenetét:
– Mi lenne, ha Hawaii-ra mennél? Ott mindig mosolyognak az emberek, és még karácsonykor is lehet szörfözni.
Mikulás szeme felcsillant. Hawaii! Mele Kalikimaka dallama már régen a szívébe költözött. És milyen igaz, hogy a napsütéses szigeten biztosan kipihenheti magát.
A döntést hamar tettek követték. Másnap reggel mindenki a szán átalakításán dolgozott. Rudolf helyett Mikulás úgy döntött, hogy egy jet ski-t visz magával.
– Az óceánon az jobban passzol – magyarázta. Rudolf egyáltalán nem volt elragadtatva, és sértődötten elvonult.
Ahogy Mikulás búcsút intett az északi sarknak, a manók egy karácsonyi dallal köszöntek el tőle:
– „Jingle Bells, jet ski swells, Mikulás Hawaii-ra megy!”
A nagy utazás Hawaii-ra – Mikulás és a jet ski kalandjai
Mikulás alig várta, hogy végre elinduljon a nagy útra. Az északi sark dermesztő hidegéből Hawaii napsütötte partjaira tartani maga volt a megváltás gondolata is. Persze az út korántsem volt olyan egyszerű, mint azt elsőre elképzelte. Elvégre, ki látott már jet ski-t tolni a jégen?
A felkészülés – amikor mindenki jobban tudja
A manók már reggel korán gyülekeztek, hogy elkészítsék Mikulás új utazó szánját. Na jó, most inkább utazó jet ski-jét.
– Miért nem maradsz a szánnál, Mikulás? – kérdezte Szorgos, a legprecízebb manó, aki most éppen egy karácsonyi girlandot próbált rátekerni a jet ski fogantyújára.
– Néha változatosság kell, Szorgos! Képzeld el, hogy a hullámokon száguldok! – válaszolta Mikulás csillogó szemmel. – És gondolj bele: kevesebb rénszarvaspelletet kell magammal vinnem.
A manók csak sóhajtottak, de a munka folyt tovább. Egyikük, Muki, még egy óriási, piros-fehér csíkos légkürtöt is felszerelt a jet ski-re.
– Ezzel tudod jelezni, ha épp koktélt akarsz kérni a tengerparton – magyarázta vigyorogva.
Rudolf persze továbbra is sértetten nézte az egész felhajtást. Amikor Mikulás ránézett, így szólt:
– Ne aggódj, Rudolf, te vagy az ÉSZAKI hősöm! De most egy kis óceáni kalandra vágyom.
Az indulás – minden kezdet nehéz
Az indulás napján Mikulás vastagon bebugyolálva ült a jet ski-re, miközben a manók integettek és szórólapokat lobogtattak: „Visszavárjuk, Mikulás!”.
A jet ski indítása nem ment simán. Mikulás első próbálkozásra véletlenül megnyomta a kürtöt, ami olyan hangosan szólt, hogy még az északi fény is megrezzent. Rudolf a háttérben kuncogott.
Amikor végre sikerült elindulni, a jet ski kacsázva szántott végig a hómezőkön, kisebb lavinát indítva el a közeli domboldalon.
– Nem baj, kezdődik a kaland! – kiáltotta Mikulás, miközben egyik kezében a kormányt, másikban a piros sapkáját próbálta tartani, hogy ne fújja el a szél.
A világ legviccesebb útja
Ahogy Mikulás végre elérte az óceánt, a jet ski igazán elemében volt. Csak hát az óceáni utazás nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Az első problémát egy túlbuzgó sirály jelentette, amely Mikulás sapkáját nézte ki magának fészeképítés céljából. Mikulás fél órán át próbált vele birkózni, míg végül a sapkát sikerült megmenteni, de cserébe elvesztette a napszemüvegét.
– Ez az óceán veszélyesebb, mint gondoltam – morogta Mikulás, miközben egy hullám átzúdult rajta, és a szakállában ragadt tengeri moszatot próbálta kiszedni.
A következő akadály egy cápafogó háló volt, amelybe Mikulás beleakadt. Szerencsére a szomszédos halászhajón dolgozó matrózok észrevették, és kisegítették. Amikor meglátták Mikulást, egy pillanatra döbbenten álltak.
– Te tényleg… tényleg Mikulás vagy? – kérdezte az egyikük, egy fiatal fiú, aki még mindig azt hitte, álmodik.
– Nem, csak a szakállamat próbálom napoztatni! – nevetett Mikulás. – Na jó, persze, hogy én vagyok. Hawaii-ra tartok.
A hajósok ananászos pizzával kínálták Mikulást, aki nagy élvezettel majszolta, majd újra útnak indult.
Az érkezés Hawaii-ra
Hosszú, vizes és kissé kimerítő út után Mikulás végre megérkezett Hawaii partjaihoz. Ahogy a jet ski partot ért, egy nagy csobbanással megállt, és Mikulás a homokba zuhant.
– Nem pont így képzeltem el a nagy belépőmet – morgott, miközben próbálta kirázni a homokot a szakállából.
A helyiek viszont lelkesedtek. Mindenki tudta, hogy Hawaii-nak különleges kapcsolata van a karácsonnyal, és a Mele Kalikimaka dallamait játszó ukulelések köszöntötték Mikulást. A gyerekek ujjongva rohantak hozzá:
– Tényleg Mikulás vagy? Hol vannak a rénszarvasaid? És miért van flipflop papucs a lábadon?
Mikulás mosolyogva válaszolt:
– Ez egy trópusi különkiadás! A rénszarvasok most szabadságon vannak, én pedig hawaii stílusban játszom a Mikulást.
Lani, a híres teknős, a sziget legbölcsebb lakója is ott volt, hogy üdvözölje a különleges vendéget. Lani ukuleléjével előadott egy szívmelengető dalt, ami még a legkeményebb hajósokat is megkönnyeztette volna. Mikulás nevetett:
– Lani, azt hiszem, Hawaii-nak én is hoztam egy kis meglepetést!
A zsákjából előhúzott egy hatalmas, csillogó kagylót, amelyet a sziget legszebb helyére szánt ajándékként. Lani annyira örült, hogy azonnal felpattant, és megígérte, hogy segít Mikulásnak a sziget felfedezésében.
Az első hawaii est
A szigeten az esték mindig különlegesek, de ez az este különösen emlékezetes volt. A helyiek nagy lakomát rendeztek Mikulás tiszteletére. Banánlevelekkel terített asztalokon kínálták a legfinomabb hawaii ételeket: sült malacot, lomi lomi lazacot, és persze kókuszos desszerteket. Mikulás olyan jól lakott, hogy csak nevetve mondta:
– Ha így folytatom, nem fogok beleférni a piros kabátomba!
Az este végére mindenki táncolt és énekelt. Lani a helyi gyerekekkel együtt tanította Mikulásnak a hula táncot, ami… hát, nem ment zökkenőmentesen.
– Azért tegyük hozzá, hogy a Mikulás jobban ért a csomagoláshoz, mint a tánchoz! – mondta Lani, miközben mindenki nevetett.
Mikulás és a nagy hawaii vihar
A hawaii naplemente lenyűgöző volt. A narancssárga, rózsaszín és lila árnyalatok úgy festették be az eget, mintha egy hatalmas festőecset játszott volna rajta. Mikulás boldogan ücsörgött a tengerparton, Lani a teknős társaságában. A helyiek tábortüzet raktak, a gyerekek homokvárakat építettek, és a levegőben a sült ananász illata keveredett a friss tengeri szellővel.
– Tudod, Lani, Hawaii tényleg különleges hely – mondta Mikulás, miközben a hullámokat figyelte. – Itt az emberek igazán megértik, hogy a karácsony nemcsak az ajándékokról szól, hanem a szeretetről és az összetartozásról.
Lani bólintott.
– Igen, Mikulás, de… van valami, amiről még nem szóltam. A szigetnek megvan a maga próbája karácsony előtt. Néha nagy viharok érkeznek, amelyek mindent elsöpörnek. A múlt évben például az egész karácsonyfánkat elvitte egy hatalmas hullám.
Mikulás nevetett.
– Vihar? Ugyan, én már láttam a legnagyobb hóviharokat az Északi-sarkon! Egy kis eső nem fog megrémíteni.
A vihar első jelei
Ahogy este lett, a szél megerősödött, és a hullámok is egyre magasabbra csaptak. A tenger mély morajlása betöltötte a csendes partot. A gyerekek abbahagyták a homokvárépítést, és a felnőttek is aggódva figyelték az eget. Sötét felhők gyűltek a horizonton, és a szigetlakók tudták, hogy baj közeleg.
Lani lassan Mikulás felé fordult.
– Mikulás, ez nem egy szokványos vihar lesz. Itt mindenki azt mondja, hogy ez az év legnagyobb vihara lehet.
Mikulás összeráncolta a homlokát, és a tengerre nézett. Hirtelen rájött, hogy a helyiek karácsonyi dekorációi és ajándékai kint vannak, szinte védtelenül. A nagy ünnepi karácsonyfa, a színes fények, az ajándékok… mind ott sorakoztak a főtéren, amit bármikor elmoshat a dagály.
– Ezt nem hagyhatjuk! – kiáltotta Mikulás. – Karácsonyi csoda kell, és én vagyok az emberetek.
Mikulás mentőakciója
Lani és Mikulás gyorsan mozgósították a sziget lakóit. Mindenki a főtérre sietett, hogy összeszedjék a díszeket és az ajándékokat. Mikulás vezetésével a csapat vidám, mégis elszánt hangulatban dolgozott.
– Gyorsan, emberek! – mondta Mikulás. – A vihar nem vár, de a karácsonyi szellem sem hagyhat cserben minket!
Ahogy a szél egyre erősebb lett, Mikulás felpattant a jet ski-re, hogy a távolabbi partokon hagyott díszeket is megmentse. Egyik kezében egy hatalmas, színes karácsonyi gömbbel száguldott, miközben a hullámok néha elárasztották a járművet.
A helyiek ámulva nézték:
– Ez a Mikulás nem viccel! – kiáltotta egy halász, miközben a vihartól feldőlt banánfát próbálta megállítani.
A viharral szemben
A vihar teljes erejével tombolt. A hullámok egyre magasabbra csaptak, a szél szinte letépte a pálmafák leveleit. Mikulás azonban nem adta fel. Egy hatalmas ajándékozsákot kötött a jet ski hátuljára, és még a legnagyobb hullámok között is sikerült újabb és újabb díszeket megmentenie.
Egyszer csak egy hatalmas hullám felemelte a jet ski-t, és Mikulás egy pillanatra úgy érezte, hogy a szánkóján repül.
– Ez már tényleg extrém sport! – kiáltotta nevetve, miközben éppen egy vízbe esett díszcsillagot kapott el.
Lani közben a parton irányította a mentést. A teknős ukuleléjén bátorító dallamot játszott, ami meglepő módon még a viharon is áthallatszott. A gyerekek énekelni kezdtek, és a daluk erőt adott mindenkinek:
– „Mele Kalikimaka, nem félünk semmitől, Mikulás itt van velünk, és minden jó lesz!”
A vihar vége és a csoda
A vihar hirtelen, ahogy jött, el is vonult. A szél elcsendesedett, a hullámok kisimultak, és a felhők is felszakadoztak, utat engedve a csillagoknak. A sziget lakói fáradtan, de boldogan gyűltek össze a főtéren.
Mikulás zsákja tele volt az összegyűjtött dekorációkkal és ajándékokkal.
– Emberek, azt hiszem, ez egy újabb karácsonyi csoda volt – mondta mosolyogva, miközben a zsákot letette a fa alá.
A szigetlakók ujjongtak, és elkezdték visszaállítani a karácsonyi díszeket. Az ünnepi fények újra kigyúltak, a karácsonyfa csillaga pedig még fényesebben ragyogott, mint valaha.
Lani büszkén nézett Mikulásra.
– Tudod, Mikulás, azt hittem, a karácsony csak a napsütésről és az ajándékokról szól. De most látom, hogy a karácsony lényege az, hogy együtt oldjuk meg a problémákat.
Mikulás elmosolyodott, és a teknős hátát megveregette.
– Pontosan, Lani. És ezért szeretem a karácsonyt.
Ünnepi lakoma és hawaii karácsonyi buli
Ahogy a viharfelhők elvonultak, a szigetlakók hatalmas sóhajjal fogadták a békét. A pálmafák újra zöldelltek, a tenger nyugodt hullámokkal simogatta a partot, és a levegőt friss kókuszdió illata töltötte meg. A főtéren, ahol korábban a vihar tombolása miatt csak törmelék hevert, most a helyiek szorgosan dolgoztak, hogy visszaállítsák a karácsonyi díszítéseket.
Újjáépítés a karácsonyi hangulatban
Mikulás, bár egy kicsit kimerült a hullámokkal való birkózásban, nem bírt magával. Segített a helyieknek felemelni a karácsonyfát, újra felakasztani a girlandokat, és még a pálmafákat is becsomagolta egy-egy fényfüzérrel. A gyerekek mindezt vidám nevetéssel figyelték, miközben Lani, a teknős, vicces tanácsokat osztogatott:
– Mikulás, figyelj arra, hogy a csillagot ne ferdén tedd a fa tetejére, mert különben az óceán hullámai kinevetnek!
Mikulás megjátszott bosszúsággal válaszolt:
– Lani, ha még egy ilyen megjegyzést teszel, akkor neked kell elhozni a havat az északi sarkról!
A nevetés tovább folytatódott, és hamarosan minden készen állt. A karácsonyfa tetején lévő csillag szinte versenyre kelt a hawaii égbolt csillagaival, olyan ragyogóan világított.
A nagy lakoma előkészületei
A hawaii szigeteken karácsonykor mindig nagy ünnepi lakomát rendeznek. Most, hogy a vihar elmúlt, mindenki azon dolgozott, hogy a lehető legfinomabb ételekkel kápráztassák el Mikulást és egymást. A parton hatalmas grillek sorakoztak, és a levegőben ananászos sült malac, lomi lomi lazac, és friss gyümölcsök illata szállt.
Mikulás természetesen nem hagyhatta ki a főzést.
– Tudjátok, hogy az északi sarkon én készítem a világ legjobb forró kakaóját? – kérdezte, miközben egy hatalmas kókuszdióba töltött csokoládéval kísérletezett.
Egy helyi asszony, Kalani, nevetve válaszolt:
– Mikulás, itt nem a kakaó, hanem a kókuszos rum az, ami igazán felmelegít!
Mikulás megkóstolta, és egy nagyot nevetett:
– Nos, akkor ma este hawaii stílusban melegszünk fel!
Az ünnepség kezdete
Ahogy a nap lassan lenyugodott, és a tengerpartot beborította a meleg esti fény, a főtéren elkezdődött az ünneplés. Az emberek ukulelével, dobokkal és gitárokkal játszották a Mele Kalikimaka dallamait, míg a gyerekek hawaii táncot mutattak be Mikulásnak.
– Hula táncot tanítani a Mikulásnak? Ez kihívás lesz! – mondta Lani, és viccesen oldalba bökte Mikulást.
Mikulás nem hátrált meg. Felkötötte a piros kabátját, levette a flipflop papucsát, és megpróbált tánclépéseket tenni a hawaii zene ritmusára. A mozdulatai inkább hasonlítottak egy csikorgó szánkó mozgására, mint egy profi táncoséra, de mindenki nevetett és tapsolt.
– Mikulás, szerintem a tánc nem a te műfajod, de az ajándékozásért kárpótolsz minket! – kiáltotta az egyik gyerek.
Mikulás meglepetése
Ahogy az este tovább haladt, Mikulás egy nagy meglepetéssel készült. A zsákjából előhúzott egy különleges ajándékot: egy hatalmas, fényes gömböt, amelybe az Északi-sark fényeit zárta be.
– Ez az Északi-sark ajándéka Hawaii-nak – mondta mosolyogva. – Ezzel emlékeztetni szeretném a szigetet, hogy a karácsony szelleme mindenhol ott van, akár hó, akár homok borítja a földet.
A szigetlakók elállt lélegzettel nézték a gömböt, amely csillogott és villogott, mintha az északi fények keltek volna életre benne. Lani még egy dalt is komponált az ajándékról, amelyet azonnal el is játszott az ukuleléjén.
Az éjféli meglepetés
Az este végére Mikulás úgy döntött, hogy még egyszer utoljára felpattan a jet ski-re.
– És most? – kérdezte Lani aggódva. – Miért mész vissza az óceánra?
Mikulás csak mosolygott.
– Hozok valamit, amit senki sem fog elfelejteni.
Néhány perc múlva Mikulás visszatért, mögötte egy hatalmas fényes vonulattal. Kiderült, hogy a hullámokon díszítette fel a jet ski-jét fényekkel és színes zászlókkal, így olyan volt, mintha a tenger maga is ünnepelne. A szigetlakók ujjongtak, és táncolni kezdtek, miközben a tenger hullámai halk dallamot adtak aláfestésként.
A karácsony igazi szelleme
Ahogy az ünneplés lassan elcsendesedett, Mikulás felállt, és így szólt:
– Kedves barátaim, köszönöm, hogy megmutattátok, milyen különleges hely Hawaii. Ez a karácsony emlékeztetett arra, hogy nem az ajándékok, hanem a szeretet, a közösség és a nevetés teszi igazán varázslatossá az ünnepet.
Lani és a szigetlakók tapsoltak, és együtt kiáltották:
– Mele Kalikimaka, Mikulás!
Mikulás hazatér, de Hawaii szelleme örökre vele marad
A hawaii karácsonyi ünneplés után Mikulásnak ideje volt visszatérni az Északi-sarkra, hiszen a nagy ajándékosztás napja gyorsan közeledett. Azonban ez a kaland nemcsak egy kis pihenést és napfényt hozott az életébe, hanem teljesen megváltoztatta a karácsonyhoz való hozzáállását. Mikulás immár egy új küldetéssel indult haza: Hawaii szelleméből valamit eljuttatni minden otthonba a világon.
A búcsú pillanata
Mikulás és a szigetlakók a tengerparton gyűltek össze, hogy elbúcsúzzanak. A nap már felkelt, és a hullámok halk moraja szinte dallamként kísérte a reggeli szellőt. Lani, a teknős, most kicsit szomorkásan pengette az ukuleléjét.
– Mikulás, biztos, hogy el kell menned? – kérdezte Lani, miközben letette a hangszerét. – Hawaii-nak mindig lesz hely a szívedben, igaz?
Mikulás megigazította a sapkáját, és egy széles mosollyal nézett rá.
– Lani, te is tudod, hogy a világ minden gyereke számít rám. De ígérem, Hawaii mindig az otthonom lesz. És ki tudja? Talán jövőre újra eljövök.
A gyerekek búcsúajándékként egy gyönyörű kagylókoszorút készítettek Mikulásnak, amelyet boldogan akasztott a nyakába. A helyi lakosok pedig egy hatalmas ananászos tortával lepték meg, amit nevetve így kommentált:
– Remélem, Rudolf nem fog megsértődni, hogy ezt nem osztom meg vele!
Mikulás végül felpattant a fényekkel díszített jet ski-jére, és egy utolsó „Mele Kalikimaka!” kiáltással eltűnt a horizonton.
Az Északi-sark – újra otthon
Mikulás érkezése az Északi-sarkra szinte eseményszámba ment. A manók lelkesen várták a főnököt, aki a hawaii ingjében és flipflop papucsban lépett ki a hóesésbe. Ez a látvány már önmagában elég volt ahhoz, hogy a manók hatalmas nevetésben törjenek ki.
– Mikulás, azt hittük, hogy fázni fogsz! – kiáltotta Ficsúr, az egyik legszorgalmasabb manó.
– Ne aggódjatok, a napfény most a szívemben van! – válaszolta Mikulás mosolyogva, majd egy nagy zsákot tett le a hóba.
A zsákban olyan különlegességek voltak, amiket Hawaiiról hozott: kagylók, kókuszdiók, és egy kis üvegnyi homok, amelyet a sziget partjáról gyűjtött.
– Idén egy kicsit más lesz a karácsony – mondta titokzatosan.
A manók és a hawaii stílusú karácsony
Ahogy közeledett az ünnepi éj, Mikulás egy teljesen új ötlettel állt elő. Úgy döntött, hogy az Északi-sark dekorációját idén hawaii stílusban készítik el. A manók először kissé furcsállták az ötletet.
– Hogy kerülnek pálmafák a hó közepére? – morfondírozott Muki, miközben egy ananász-lámpát próbált összeszerelni.
De aztán rájöttek, hogy ez az új hangulat mennyire felszabadító. A karácsonyi műhelyt kókuszdió girlandokkal díszítették, és a rénszarvasok szánkóit színes fényfüzérekkel borították be. Még Rudolf is kapott egy hawaii koszorút a nyakába, amit eleinte kissé kelletlenül fogadott, de hamarosan büszkén viselte.
Mikulás közben egy új karácsonyi menüt állított össze. A hagyományos sütemények mellé ananászos sütiket, kókuszos pralinékat és egy egzotikus forró kakaót készített, amit a manók azonnal imádtak.
Az ajándékosztás új szelleme
Eljött az ünnepi éj, és Mikulás végre útra kelt. A hawaii kalandja során megtanulta, hogy az ajándékok mellett a nevetés, az öröm és a szeretet az, ami igazán fontos. Ezért idén minden ajándék mellé egy kis darabka Hawaii-t is vitt.
A gyerekek, akik máskor csak játékokat kaptak, most egy-egy különleges üveg homokot találtak a csomagjukban, amely Mikulás hawaii látogatását jelképezte. Az ajándékok között voltak ukulelék, színes hawaii ingek és persze rengeteg napfényes hangulatú meglepetés.
Mikulás minden házban hagyott egy kis üzenetet:
– A karácsony lényege nem az, hogy mit kapsz, hanem az, hogy kivel osztod meg az örömödet.
Egy új karácsonyi hagyomány születik
Amikor Mikulás visszatért az Északi-sarkra, boldogan látta, hogy a hawaii szellem mindenkit megérintett. A manók ukulelén játszottak, és a műhelyben hawaii dallamok csendültek fel. Rudolf és a többi rénszarvas most már nemcsak a havon, hanem a napsütéses hangulaton is osztoztak.
Mikulás leült a kandalló mellé, és egy bögre kókuszos kakaót kortyolva így szólt:
– Talán a hóban születtem, de most már tudom, hogy a karácsony meleget hozhat a legfagyosabb szívekbe is.
Azóta minden évben, amikor Mikulás ajándékot visz a világ gyerekeinek, egy kicsit mindig visszacsempész a hawaii karácsonyi csodából is. És Hawaii sem felejti el Mikulást – évente egyszer, egy forró, napsütötte decemberi napon mindig hallani lehet a sziget partjain a jet ski zúgását, és egy harsány kiáltást:
– Mele Kalikimaka mindenkinek!
Vége 🎄🌺