Bolyhos nem akar aludni – altató mese 2 éveseknek

Ez az altató mese 2 éveseknek egy hófehér, gömbölyű kis bárányról szól, akit Bolyhosnak hívnak. Bolyhos egyáltalán nem akar aludni – hiába hull le az este, hiába csillagozik az ég, ő még kint szaladgálna, játszana, felfedezne mindent. De a farmon lassan minden elcsendesedik körülötte... Olvasd fel halkan, lassan – és hamarosan a te kis hallgatód sem lesz sokkal éberebb Bolyhostól!

1. Bolyhos egyedül ébren

A nap lassan lebukott a dombok mögé. Az ég narancssárgává vált, aztán lilává, aztán egyre sötétebbé. Egy-két csillag pislogni kezdett odafenn. A hold is kikandikált a felhők mögül, és szelíden rásütött a kis farmra.

A farmon minden csöndes volt és békés. Mindenki aludni készült. Mindenki – kivéve egyet.

Bolyhos, a kis fehér bárány ottült a szénakazal tetején. Puhácska alvókendőjét a lába között tartotta, de a szemei nagyra nyitva voltak. Nagy, barna, kíváncsi szemek, amelyek semmit sem akartak kihagyni.

– Én nem vagyok álmos! – mondta Bolyhos halkan, és körülnézett a farmon.

Körös-körül minden állat pihenni ment már. A tehén a szénakazal mellett szundikált. A kacsa a kis tó partján kuporodott össze. A kiscsibe a kosarában aludt már.

Csak Bolyhos volt ébren.

– Akkor körülnézek egy kicsit – döntötte el Bolyhos, és leugrott a szénakazalról. Alvókendőjét maga után húzta a harmatos fűben.

Ha te sem vagy még álmos, gyere te is Bolyhossal – talán hamarabb eljön az álom, mint gondolnád!

2. A kacsa már alszik

Bolyhos először a kis tóhoz ment. Ott aludt a kacsa – nagy, fehér, puha tollakkal – a széna tetején. A feje be volt dugva a szárnya alá.

– Gá? – szólt Bolyhos halkan.

Semmi válasz. Csak egy halk, álmos fúvás jött a kacsa irányából.

– Gá-gá? – próbálkozott Bolyhos még egyszer, egy kicsit hangosabban.

A kacsa csak egyet mozdult, aztán még mélyebben aludt tovább. A tó vizén ott tükröződött a csillagos ég.

Bolyhos megállt. Nézte a kacsát. Milyen nyugodtan alszik! Milyen puhán és melegen! A szél is alig fújt, csak egy kicsit suhogott a fű között.

– A kacsa már alszik – suttogta Bolyhos, és alvókendőjét kicsit szorosabban fogta.

A kiscsibe ott aludt a kosarában is, a kacsa mellett. Csodás kis sárga csibe, összegömbölyödve a puha takaró alatt.

Bolyhos lehajolt és megnézte. A kiscsibe szeme csukva volt. Mellkasa fel-le járt csöndesen.

– A kiscsibe is már alszik – suttogta Bolyhos.

Valami különös érzés fogta el. Mintha a levegő is lassabban folyna errefelé. Mintha minden hang halkabb lenne, mint korábban.

Bolyhos nagyot ásított – aztán gyorsan becsukta a száját, és ijedten körülnézett. Senki nem vette észre. Mindenki aludt.

– Én nem vagyok álmos – mormogta, de a hangja már egy kicsit kisebb volt, mint előbb.

3. A tehén már alszik

Bolyhos az istállóhoz bandukolt. Belépett a nagy barna ajtón. Belül meleg volt és illatos – szénát, tejet és nyári szelet lehetett érezni.

A tehén ott feküdt oldalt a szénaágyon. Fekete-fehér foltos, nagy, kedves tehén. Csukva volt a szeme. Mélyen, egyenletesen lélegzett.

– Mú? – szólt Bolyhos halkan.

Semmi válasz. A tehén csak egyet fujt az orrával, aztán még mélyebben aludt tovább.

– A tehén már alszik – suttogta Bolyhos.

Az istálló mennyezetén az ablakon beszűrődő holdfény ezüst csíkokat rajzolt a szénára. Bolyhos megállt és felnézett. Odakinn a hold kerekded és fehér volt, akárcsak ő maga.

– Én is olyan fehér vagyok, mint a hold – gondolta Bolyhos, és ez valahogy jól esett neki.

Egy pillanatra lehunyta a szemét. Csak egy pillanatra! Hogy jobban érezze a meleget. Hogy jobban hallja a csendet.

Aztán megint kinyitotta. De a szemhéja nehezebb volt, mint előbb. Egy kicsit, csak egy nagyon kicsit.

A kisgyerekek alvásfejlődéséről és arról, hogyan segítheti a mese az esti rutint, sokat megtudhat a szülő a Gyermekorvos.hu oldalán, ahol szakemberek adnak tanácsot az alváshoz kapcsolódó kérdésekről.

Bolyhos megfordult, és kiment az istállóból. De az alvókendőjét most már mindkét mancsával szorította.

4. A kiscsibe már alszik

Bolyhos visszament a kiscsibéhez. Ott feküdt a kis kosarában, a szénán, a kendőbe burkolva. Sárga volt és puha, mint egy kis napsugár.

Bolyhos leguggolt mellé. Nézte a kiscsibe arcát. Milyen boldog volt! Milyen csöndes! Senki sem zavarta, senki sem szólt hozzá. Csak aludt, aludt, és közben mély, egyenletes lélegzeteket vett.

– Pip? – suttogta Bolyhos egészen halkan.

A kiscsibe nem válaszolt. Csak a csőrét nyomta kicsit közelebb a kis párnához.

– A kiscsibe is már alszik – mondta Bolyhos. A hangja most már alig volt hallható.

Valami furcsa dolog történt Bolyhossal. A lábai egyszerre nagyon nehéznek érezték magukat. A szemei is mintha ólomból lennének – nehéz volt nyitva tartani őket.

– De én még nem vagyok álmos – mormogta, és ásított egyet. Aztán még egyet.

Egészen olyan volt, mint a kiscsibe, gondolta Bolyhos. Egészen puha és meleg. Biztosan jó lenne ott feküdni, a szénán, a kendő alatt, a hold ezüst fényében...

Az ismétlős szerkezetű mesék – mint ez is – különösen hatékonyak kisgyerekeknél: a kiszámítható ismétlés megnyugtatja és biztonságban érzi magát tőle a gyerek. Ha szeretnéd mélyebben megérteni ezt, érdemes elolvasni róla szülőként is.

Bolyhos állt, nézte a kiscsibét – és a szemei egyre nehezebbek lettek.

5. Bolyhos is elalszik

Bolyhos visszament az istállóba. A tehén ott feküdt, mint előbb. A kiscsibe szendergett a kosarában, mellette. A hold is ugyanott volt az ablakon.

Bolyhos lefeküdt a szénára. A meleg, puha szénára, amely illatos volt és sárga. Maga mellé húzta az alvókendőjét – a kékeset, a szép, puhát.

A tehén melegen lélegzett mellette. A kiscsibe picit csiripelt álmában. Odakinn a kacsa is csöndesen szunnyadt a tó partján.

– A kacsa már alszik – suttogta Bolyhos.

– A tehén már alszik – suttogta Bolyhos.

– A kiscsibe már alszik – suttogta Bolyhos.

Egy hosszú, mély lélegzet. Az istálló meleg és csöndes volt. A hold fénye simogatta a szénát. A lámpa pislogott egyet, aztán megint egyenletesen égett.

Bolyhos behunyta a szemét.

Csak egy kicsit. Csak egy pillanatra.

De aztán – csöndesen, szépen, boldogan – Bolyhos is elaludt.

A farmon most már mindenki aludt. A kacsa. A tehén. A kiscsibe. És Bolyhos is.

Odafenn az égen a hold mosolygott, és megőrizte az álmukat az egész hosszú, csillagos éjszakán át.

Aludj te is szépen. Holnap még sok kaland vár! 🌙

Miről szól valójában ez a mese? – Szülőknek

Bolyhos meséje nem arról szól, hogy az alvás kötelező, hanem arról, hogy az alvás természetes és jó. A kis bárány nem azért alszik el, mert megparancsolják neki – hanem mert körülnéz, és rájön: mindenki pihen. A világ csöndes. Az ő helye is itt van, ebben a melegben, ebben a biztonságban.

A 2 éveseknek szóló altató meséknek éppen ez a titkuk: nem küzdenek az elalvással, hanem finoman bevonják a gyereket egy olyan légkörbe, ahol az alvás magától értetődő. Az ismétlős szerkezet – „a kacsa már alszik, a tehén már alszik" – kiszámítható, és a kisgyerekek imádják a kiszámíthatóságot, mert az biztonságot jelent nekik.

Ha a te gyerekeddel is nehéz az elalvás, érdemes megnézni ezt az útmutatónkat az alvási nehézségekről, ahol konkrét tippeket találsz az esti rutin kialakításához.

A rendszeres esti mesélés hatásairól – köztük arról, hogyan befolyásolja a kisgyerekek idegrendszerének lenyugvását – részletes összefoglalót talál a Magyar Pedagógiai Társaság közlönyének egyik releváns írásában.

Ha tetszett Bolyhos meséje, biztosan imádni fogod a varázs párna titkáról szóló altató mesét is, amely szintén az esti rutin megszerettetésére készült. Vagy próbáld ki Pufi, a kis felhő kalandját, ahol az égiek is lefekvéshez készülnek!

A legkisebbeknek szóló mesékről és arról, hogy mikor érdemes elkezdeni a rendszeres mesélést, ebben a cikkünkben olvashatsz részletesen.

Gyakran ismételt kérdések – altató mese 2 éveseknek

Kulcsszavak: altató mese 2 éveseknek, mese 2 éveseknek, rövid mese kisgyerekeknek, mese 1-2 éveseknek, esti mese kisgyerekeknek, bárány mese gyerekeknek, altató mese, mese 0-3 éveseknek