Bori és a piros labda – rövid mese óvodásoknak barátságról

Ez a kedves mese óvodásoknak minden kisgyereknek szól, aki valaha is félénken állt egy új helyen, és nem tudta, hogyan szólítson meg valakit. Bori története azt mutatja meg, hogy az első barátság néha egyetlen piros labdával kezdődik – és egy csipetnyi bátorsággal.

Bori az óvodában

Volt egyszer egy kislány, akit Borinak hívtak. Borinak nagy, barna szeme volt, és két vékony copfja, amelyek mindig félreálltak – az egyik jobbra, a másik balra, mintha ők sem tudnák, merre nézzenek. Bori nagyon aranyos kislány volt, de volt egy kis baja: félénk volt. Nagyon-nagyon félénk.

Amikor először lépett be az óvodába, megállt az ajtóban, és csak nézett. A szobában gyerekek nevettek, kiabáltak, kockákat rakosgattak, babát ringattak. Mindenki ismerte egymást – vagy legalábbis úgy tűnt Borinak.

Az óvónéni, Kati néni kedvesen odahajolt hozzá.

– Gyere be, Bori! Ez a te új otthonoddá válik, meglátod.

Bori azonban csak bólintott, és leült a terem sarkában lévő kis kék székre. Onnan nézte a többieket. Nézte, hogyan játszik Mici a babaszalonban. Nézte, hogyan épít Bence egy hatalmas tornyot. Nézte, hogyan kuncog két lány a szőnyegen.

De ő csak nézte. Nem ment oda. Mert mi van, ha nem akarják, hogy odamenjen?

A piros labda titka

Másnap az udvaron játszottak. Süt a nap, fújt egy kis szél, és a fák levelei táncot jártak. Bori az udvari padon ült, és a lábát lóbálta. Csak úgy. Lóbálta a lábát, és nézte a többi gyereket.

Egyszer csak – bumm! – valami pirosat látott. Egy nagy, kerek, piros labda gurult meg egyenest Bori lába felé, és megállt pont a cipője előtt.

Bori lehajolt és felvette. Meleg volt a napfénytől, és puha volt a kezében.

– Hé! – szólalt meg egy hang.

Bori felnézett. Előtte állt egy kis fiú, kerek arccal, szeplős orral és karjain egy zöld csíkos pulóver ujja, amely mindig lecsúszott a könyökéig. A fiút Áronnak hívták.

– Az én labdám – mondta Áron, de nem dühösen. Csak simán.

Bori odanyújtotta a labdát. Aztán valami furcsa dolog történt. Áron nem vette el azonnal. Csak nézett rá egy pillanatig, majd azt mondta:

– Akarsz te is dobni?

Bori szíve nagyot ugrott. Nem tudta, mit mondjon. Aztán – egészen halkan, alig hallhatóan – azt mondta:

– Igen.

Az első barát

Dobálták a labdát. Előbb csak ketten, aztán odajött Mici is. Majd Bence is otthagyta a tornyát. Nemsokára már négyen gurítgatták egymásnak a piros labdát az udvaron, és nevettek, mert Bence egyszer olyan erősen dobta, hogy a labda egyenest Kati néni kezébe repült.

– Na, ez nem sikerült! – mondta Kati néni, és visszadobta nekik mosolyogva.

Bori nevetett. Hangosan, szívből. Észre sem vette, hogy nevetett – csak egyszer csak ott volt a mosoly az arcán, és ott maradt egész délig.

Mikor hazafelé indultak, Áron Bori mellé lépett az ajtónál.

– Holnap is játszunk? – kérdezte.

Bori ránézett. Aztán bólintott. De most már nem halkan – most határozottan, mint aki tudja, mit akar.

– Igen – mondta. – Holnap is.

Aznap este, amikor anyukája betakarta, Bori azt súgta neki:

– Anyu, van egy barátom az óvodában. Áronnak hívják. Van egy piros labdája.

Anyukája megölelte, és azt mondta:

– Látod, Borikám? Az első barát mindig a legfontosabb.

Bori becsukta a szemét, és maga előtt látta a piros labdát – ahogy gurul, és megáll pont a cipője előtt. Mintha csak arra várt volna, hogy ő felvegye.

És talán tényleg arra várt.

Ha tetszett ez a rövid mese óvodásoknak, olvasd el többi kedves barátság meséinket is – mindegyik egy-egy különleges kis kalandot mesél el a gyerekbarátság csodájáról. A Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet kutatásai szerint az első kortársi barátságok 3-4 éves korban dőlnek el – éppen ekkor, amikor a kicsik az óvodában ismerkednek egymással.

A mese tanulsága – mit üzen Bori története?

Bori meséje azt mutatja meg, hogy a barátság elkezdéséhez néha elég egyetlen bátor szó. Nem kell nagy hőstetteket végrehajtani – elég egy „igen", egy mosoly, egy közös játék. A félénk gyerekek is megtalálhatják a maguk Áronját, ha egy kicsit kinyitják a szívüket. Az óvoda nem ijesztő hely – az óvoda az a hely, ahol az első igazi barátok születnek.

Kapcsolódó mesénk: esti mesék óvodásoknak – ha lefekvés előtt szeretnél egy rövid, megnyugtató történetet felolvasni.

Gyakori kérdések – GYIK