Apák napja: a nagy szerelés – vicces mese kisfiúknak

Az apák napja különleges alkalom – ilyenkor minden kisgyerek szeretné meglepni a világ legjobb apukáját. De mi van akkor, ha az apuka szeretne meglepetést okozni, és a terv egyetlen pillanat alatt – pontosabban négy fejezeten keresztül – az egész szomszédság szórakoztatására végül mégis félresiklik? Ez az apák napi mese kisfiúknak pontosan erről szól: a nagy tervekről, az olajfoltos pólókról, és arról, hogy néha a legkisebb is tudja a megoldást.

Péter apuka és kis Misi igaz története ez – egy kék bicikliről, egy piros szerszámosládáról, és arról a különleges érzésről, amikor az ember büszke lehet a saját gyerekére. Olvassátok együtt, nevessetek hangosan, és ha végeztetek – talán menjetek ki ti is megnézni, hogy rendben van-e a kerékpár a tárolóban! 🚲

1. fejezet – A nagy vállalkozás

Péter apuka azon a szép júniusi reggelen már hatkor talpon volt. Kinézett az ablakon, és meglátta a kert sarkában a régi kék biciklit, amely ott állt magányosan, kissé döntve a kerítésnek támaszkodva – mint egy fáradt katona, aki régóta vár arra, hogy valaki végre észrevegye.

– Ma megjavítom azt a biciklit! – jelentette ki Apuka olyan magabiztossággal, mintha éppen az Everestet tervezné megmászni reggelire.

Misi, a hatéves kisfia, éppen a zabkásáját kavargatta, és nagy kék szemekkel nézett fel.

– Tényleg, Apa? – kérdezte, és az arca azonnal ragyogni kezdett. – Én is segítek!

– Persze, fiam! – mondta Apuka, és már cipelte is elő a garázs mélyéről a hatalmas, rozsdás szerszámosládát. A láda akkora volt, hogy Misi szinte belebújhatott volna. – A csavarokat majd te adogatod.

Misi boldogan szaladt ki a kertbe, magával víve a kis piros szerszámosládáját, amelyet a múlt karácsonyra kapott. A kis láda tele volt rendesen elrakott szerszámokkal, és volt benne egy vékony könyvecske is, amelyet Misi már háromszor végigolvasott: „Hogyan javíts meg mindent – lépésről lépésre".

Apuka ezt természetesen nem vette észre. Ő már a nagy lád mélyén turkált, és kivett belőle egy csavarhúzót, egy fogót, egy valamit, amit ő csavarkulcsnak gondolt, de igazából egy régi habverő volt, és egy rejtélyes fém alkatrészt, amelynek rendeltetéséről senkinek sem volt fogalma – talán magának a szerszámnak sem.

– Na, kezdjük! – dörzsölte össze a kezét Apuka elégedetten, és rátérdelt a bicikli mellé. A bicikli láthatóan nem örült különösebben a figyelemnek.

A kertet gyümölcsfák árnyékolták, a nap édesdeden sütött, és a szomszéd macskája felkapaszkodott a kerítésre, hogy jobban lássa, mi fog történni. A macska, úgy tűnt, ösztönösen érezte: ez egy emlékezetes délelőtt lesz.

2. fejezet – A fura szerszámok rejtélye

Apuka először úgy döntött, hogy alapos ember módjára mindent kiterít maga elé, és csak azután fog hozzá. Ez kiváló tervnek hangzott. A megvalósítás már kevésbé volt egyértelmű.

A nagy láda tartalmát lassan, ünnepélyesen terítette ki a fűre. Csavarkulcsok, fogók, ismeretlen fémdarabok, egy egész csomag csavar (amelyek mindegyike más méretű volt, de az ahhoz tartozó anyák ismeretlen helyen pihentek), egy doboz láncolaj, amelynek a kupakja régen elveszett, és egy apró füzetke, amelynek a borítóján ez állt: „Bicikli karbantartási útmutató – 1987".

Apuka felkapta az útmutatót, és komoly arccal lapozgatta.

– Hát ez meg mi a csoda?! – mormogta, miközben a bajusza megrázkódott. Az útmutató első oldala szerint a bicikli tizenhárom különböző részből állt, amelyek mindegyikének saját neve volt – latinul.

– Apa, ez „fogaskoszorú"? – kérdezte Misi, és a lábán egyensúlyozta a saját könyvecskéjét, amelyben sokkal érthetőbb ábrák voltak, vastag vonalakkal és vidám nyilakkal.

– Természetesen tudom, mi az – mondta Apuka azonnal, majd halkan hozzátette: – Csak éppen most nem látom rajta a nevét.

Misi bölcsen bólintott, és nem mondott semmit. Hat évesen már megtanulta, hogy vannak pillanatok, amikor a legjobb csendben maradni.

Apuka elhatározta, hogy a gumival kezdi – az legalább biztosan lapos volt, ezt mindenki látni lehetett. Előkereste a pumpát – egy régimódi, hosszú nyeles szerkezetet –, és rákötötte a szelepre. Legalábbis megpróbálta rákötni. A szelep ugyanis eldöntötte, hogy ma nem engedi magát megkötni, és a pumpa végül úgy csatlakozott a gumira, mint ahogy egy macska csatlakozik a vízhez: vonakodva, átmenetileg, és semmi jóra nem vezető módon.

– Ez régen más volt – motyogta Apuka, és mélyebben lehajolt. A szomszéd macska a kerítésen feszülten figyelt.

Misi eközben csendesen elővette a kis könyvecskéjét, megkereste a „Hogyan fújjuk fel a gumikeréket?" fejezetet, és halkan elolvasott egy-két sort. Aztán visszatette a könyvet, és ártatlan arccal tovább nézte apukát.

A tanulságos mesékben ilyenkor szokott valami nagy fordulat következni. Ez sem volt kivétel – csak nem egészen úgy, ahogy Apuka tervezte.

3. fejezet – A lánc-rejtély

Miután a gumival valahogy végzett – a keréken volt némi levegő, és ez Apuka szempontjából teljes sikernek számított –, nekiállt a lánc-rejtélynek.

A lánc ugyanis leesett. Pontosabban a lánc kiesett a helyéről, és ott lógott a fogaskerék és a hátsó kerék között, mint egy nagyon szomorú, nagyon fekete kígyó.

– Ezt visszarakom – mondta Apuka magabiztosan, és nekigyürkőzött.

A lánc visszarakása elvben egyszerűnek hangzik. Apuka elvben is gondolta ezt. A valóságban azonban a lánc mindannyiszor visszaesett, valahányszor Apuka azt hitte, sikerült. Az olajtól hamar fekete lett Apuka keze, majd a karma, majd valahogy az inge is, és végül – senki sem értette egészen pontosan, hogyan – az orra hegyére is jutott egy kis olajfolt.

– Hát ez így biztos nem fog menni! – mondta Misi halványan, de most is megőrizte a diplomatikus csendét.

Apuka felpattant, és megfordult a kerékkel. A kerék megfordult. A lánc ismét leesett. Apuka visszafordult. A lánc még mindig a földön volt. A szomszéd macska ásított.

– Fiam – mondta Apuka végül, és letörölte az arcát az ingujjával (ami az olajfoltot nem csökkentette, csak más helyre vitte) –, ez egy nagyon különleges típusú lánc. Speciális technikát igényel.

– Persze, Apa – mondta Misi komoly arccal.

Apuka ezután legalább húsz percig próbálkozott. Közben a láncolaj doboza felborult, a fűre ömlött, és a szomszéd macska óvatosan arrébb húzódott a kerítésen. Apuka megpróbált emlékezni arra, hogy az apja hogyan csinálta ezt régen – de az egyetlen dolog, amire emlékezett, az volt, hogy az apja ilyenkor mindig azt mondta: „Fiacskám, ezt nem a kézzel kell megcsinálni, hanem a fejjel."

Apuka letette a fogót, és leült a fűre. A pólója fekete volt, a nadrágján három olajcsík húzódott, és a bajusza – ami reggel még büszkén állt – most kissé lankadtan csüngött.

– Misi – mondta csendesen –, te mit csinálnál?

Misi felkapta a fejét. Egy kicsit meglepődött, mert Apuka ezt még soha nem kérdezte tőle szerelés közben. Aztán halkan elmosolyodott, és kinyitotta a piros ládáját.

4. fejezet – Misi megmenti a napot

Misi elővette a kis könyvecskéjét, és megkereste a „Hogyan rakjuk vissza a láncot?" fejezetet. Az ábra egyszerű volt: három lépés, három kép, nagy vastag nyilakkal.

– Első lépés – olvasta komolyan Misi –: állítsd a kerékpárt úgy, hogy a hátsó kerék lenn van. Második lépés: tedd fel a láncot először a fogaskerékre, aztán húzd a hátsó fogasra. Harmadik lépés: forgasd lassan a pedált kézzel, amíg a lánc be nem ugrik.

Apuka hallgatott.

Misi óvatosan odalépett a biciklihez. Felvette a láncot – ami igazából nem volt annyira nehéz, ha az ember tudta, hogy melyik irányból fogja meg –, ráterítette a fogaskerékre, majd a hátsóra húzta. Aztán elkezdte lassan forgatni a pedált a kezével.

Kattanás.

A lánc a helyére ugrott.

Csend volt a kertben. Még a macska is abbahagyta az ásítozást.

– Látod? – mondta Misi egyszerűen, és feltörölte a tenyerét a nadrágján. – Csak tudni kellett, melyik a megfelelő lánc… szanász.

Apuka pislogott. Aztán hangosan felnevetett – olyan szívből jövő, mély nevetéssel, amit Misi nagyon szeretett.

– Fiam – mondta Apuka, és megrázta a fejét –, te vagy a legjobb szerelő, akit valaha láttam.

Misi vörös lett az örömtől, de megpróbált komoly maradni.

– Olvastam a könyvben – mondta szerényen.

– Én is olvastam – mondta Apuka, és a régi, 1987-es útmutatóra mutatott, amely ott hevert a fűben, lapjai szerteszét nyílva. – De az enyémben minden latinul volt írva.

Misi bölcsen bólintott.

– Szerintem az már nem az igazi – mondta.

Apuka felállt, letörölte magáról, ami letörölhető volt (az olajfolt az orrán kitartó volt), és megnézte a biciklit. A lánc a helyén volt. A gumiban volt levegő – amennyit Apuka beletudott pumpálni. A bicikli kicsit még dőlt, de ha az ember jól megfogta a kormányt, egész normálisan lehetett rajta ülni.

– Kipróbáljuk? – kérdezte Apuka.

Misi felkapaszkodott a nyeregre – a bicikli ugyan felnőttre volt szabva, de éppen elérte a pedált –, és Apuka megfogta hátulról. Aztán elindultak körbe a kertben, lassan, nevetve, a gyümölcsfák között, miközben a macska a kerítésről figyelte őket, és láthatóan elégedett volt a délelőtt alakulásával.

Ez volt az eddigi legjobb apák napja.

Nem azért, mert a bicikli tökéletesen megjavult. Hanem azért, mert Misi és Apuka együtt csináltak valamit – és végül közösen nevettek a félresikerült kísérleteken. Pont úgy, ahogy az igazi csapatmunka működik: az egyik elmegy a határig, a másik pedig meghozza a megoldást.

Esti meseidőben, amikor Misi már az ágyban feküdt, Apuka bejött hozzá, és leült az ágy szélére.

– Misi – mondta halkan –, te ma megmentetted az apák napját.

– Tudom – mondta Misi álmosan, és elmosolyodott. – De te voltál az, aki megkérdezte, hogy mit csináljak. Ez volt a legfontosabb rész.

Apuka egy percig nem szólt semmit. Aztán megint felnevetett – csendesen, hogy anyát ne ébressze –, és megpusziolta Misi homlokát.

– Jó éjt, kis szerelő.

– Jó éjt, nagy apuka.

A kertben a kék bicikli a fának támaszkodott. A lánc a helyén volt. Az olajfolt Apuka orrán lassan elhalványult. A szomszéd macska hazament vacsorázni.

És mindenki boldogan aludt.

Legalábbis Misi és Apuka biztosan.

🌟 A mese tanulsága

Apák napja nem csak ajándékokról szól – hanem az együtt töltött időről, a közös nevetésről, és arról, hogy néha a legkisebb is tudja a megoldást. Az igazi apuka nem az, aki mindenhez ért, hanem az, aki megkérdezi a gyerekét: „Te mit csinálnál?" – és büszke lesz a válaszra.

Misi megtanulta, hogy a tudás – legyen szó könyvből vagy tapasztalatból – akkor a legértékesebb, ha megosztjuk másokkal. Apuka pedig megtanulta, hogy a szerelés nem mindig csavarkulcsokkal kezdődik. Néha egy piros kis ládával és három egyszerű lépéssel.

Ha szereted az ilyen vicces, melegszívű meséket, olvasd el a vicces mesék gyerekeknek kategóriánkat is – rengeteg hasonló kaland vár! Az elcserélt táska például szintén garantált nevetést ígér.

A szülőknek szánt olvasási tippekért és meseválasztási tanácsokért látogass el a szülőknek szóló cikkeinkhez is – ott megtalálod, hogyan válassz mesét korosztály és téma szerint, és hogyan tedd az esti mesét igazi közös élménnyé. A meseválasztásról korosztály szerint is írtunk részletes útmutatót!

Más apás témájú mesét keresel? A Magyar Könyvtár gyermekirodalmi ajánlója és a Mesekincstár.hu is rengeteg ötletet kínál. Az apák és gyermekek kapcsolatáról a Család.hu portálon is olvashatsz hasznos cikkeket.

❓ Gyakran ismételt kérdések

apák napja mese · apák napi mese gyerekeknek · vicces mese kisfiúknak · apák napja gyerekeknek · ünnepi mese · mese apáról · apák napi mese kisfiúknak · rövid vicces mese