Zsuzsi zsiráf és a puha felhő – nagyon rövid mese gyerekeknek
- 👶 Korosztály: 2–5 év
- ⏱️ Olvasási idő: kb. 3–4 perc
- 📖 Miről szól: Zsuzsi zsiráf mindig is csodálta a puha fehér felhőket az égen – de soha nem gondolta, hogy egyszer meg is érintheti őket. Ez a nagyon rövid mese gyerekeknek arról szól, hogy az, ami másoknak elérhetetlen, nekünk éppen a természetes ajándékunk lehet.
- 🏷️ Kategória: Nagyon rövid mesék, Állatos mesék, Mesék 0–3 éveseknek, Mesék 3–6 éveseknek
Ez a nagyon rövid mese gyerekeknek Zsuzsi zsiráfról szól, aki minden reggel felfelé néz az égre, és azt kérdezi magától: vajon milyen puha lehet az a fehér felhő ott fent? A zebra nem tudja. A nyúl nem tudja. Csak Zsuzsi tudhatja meg – mert ő az egyetlen, aki elég magas hozzá.
1. fejezet – Zsuzsi nézi a felhőket
A szavannán, ahol a fű arany volt és a fák laposak, élt egy kis zsiráf. Zsuzsának hívták, és volt egy különleges szokása: minden reggel, amikor felébredt, felfelé nézett az égre.
Az égen felhők úsztak. Puha, fehér, kerek felhők, amelyek olyanok voltak, mint a nagy pamutgombolyagok. Zsuzsi nézte őket, és mindig ugyanazt gondolta: milyen puha lehet az a felhő vajon?
A mellette álló kis zebra felnézett, de a felhők neki nagyon messze voltak. A kis nyúl is felnézett, de ő még kevésbé látta őket. Csak Zsuzsi látta igazán közelről – mert Zsuzsi nagyon magas volt. Olyan magas, mint senki más a szavannán.
– Szeretnék megérinteni egyet – suttogta Zsuzsi. – Csak egyszer. Csak egy kicsit.
Ha szereted a nagyon rövid meséket, nézd meg a nagyon rövid mesék gyűjteményét – rengeteg hasonlóan rövid, kedves történet vár ott!
2. fejezet – Zsuzsi próbálkozik
Másnap reggel Zsuzsi elhatározta, hogy megpróbálja. Felállt a lábujjhegyére – amennyire egy zsiráf fel tud állni a lábujjhegyére, ami nem sok, de azért valamicskét. Aztán a nyakát a legjobban kinyújtotta – felfelé, felfelé, egészen addig, amíg már egy kicsit szédült.
A Puha Felhő ott lebegett az égen. Zsuzsi orra már-már érezte, hogy közel van – de még nem ért oda. Még egy kicsit hiányzott.
– Hmmm – mondta Zsuzsi, és visszaereszkedett a talpára. – Majdnem. Majdnem sikerült.
A kis zebra nézett rá. – Miért akarod megérinteni? – kérdezte.
– Mert kíváncsi vagyok, milyen puha – mondta Zsuzsi egyszerűen.
A zebra bólintott. Ez teljesen érthető ok volt.
Az önbizalomról és a próbálkozásról szól a Pille pillangó nagyon rövid meséje is – ahol egy kis pillangó tanulja meg, hogy érdemes megpróbálni azt, amit szeretnénk!
3. fejezet – A Puha Felhő lejjebb ereszkedik
Ekkor valami különleges dolog történt.
A Puha Felhő – az a kerek, mosolygós, fehér felhő – egyszer csak elkezdett lejjebb ereszkedni. Nem sokat, csak egy kicsit. De éppen annyit, hogy Zsuzsi látta: a felhőn ott ül egy apró sárga madárka, aki vidáman csivitelt.
– Csió! Csió! – mondta a kis madár. – A Puha Felhő látott téged! Tudja, hogy el akarod érni. Lejjebb jön egy kicsit, hogy könnyebb legyen!
Zsuzsi nagy szemei még nagyobbra nyíltak. – Tényleg? – kérdezte.
– Tényleg! – csivitelte a madár. – A Puha Felhő mindig figyel azokra, akik felfelé néznek. Azokra, akik álmodnak. Azokra, akik megpróbálják.
Zsuzsi szíve boldogan dobbant egyet. Aztán még egyet.
A felhők és az égbolt csodáiról a Felhőci és az elveszett eső meséjében is olvashatsz – ahol egy kis felhő tanulja meg, mi a feladata az égbolton!
4. fejezet – Zsuzsi megérinti a felhőt
Zsuzsi ismét kinyújtotta a nyakát. A Puha Felhő lejjebb volt, a kis sárga madár vidáman integetett.
Zsuzsi orra finoman, óvatosan megérintette a Puha Felhőt.
Olyan volt, mint a legpuhább párna. Olyan volt, mint a legkönnyebb pehely. Olyan volt, mint... na, mint egy felhő. Mert felhő volt.
Apró csillagpor szállt szét körülöttük – arany és ezüst szikrák, amelyek lassan, lassan ereszkedtek le a szavanna arany füvére. A kis zebra tátott szájjal nézett. A nyúl füleit felállította. A kis sárga madár boldogan csivitelt.
– Milyen volt? – kérdezte a zebra.
– Puha – mondta Zsuzsi, és mosolygott. – Nagyon puha. Éppen olyan, amilyennek gondoltam.
Az égen szivárvány jelent meg – mintha az ég is ünnepelni akarna Zsuzsi kis csodáját. Piros, narancs, sárga, zöld, kék, ibolya – mind ott ragyogott, csak Zsuzsának.
A Puha Felhő lassan, csendesen visszaemelkedett a helyére. A kis sárga madár integetett még egyszer, aztán ő is elrepült.
Zsuzsi ott állt a szavannán, és felfelé nézett. Mosolygott.
Tudta, hogy megint fel fog nézni holnap is. Mert az ég tele van csodával – és ő elég magas ahhoz, hogy megérintse őket.
Ha tetszett Zsuzsi meséje, olvasd el a zsiráfos vicces mesénket is – ahol Zsuzsi rokonai még több kalandba keverednek! Vagy böngéssz az összes nagyon rövid mesénk között – minden nap elolvasható egy!
🌈 Tanulság
Zsuzsi meséje azt mutatja meg, hogy ami másoknak elérhetetlen, az nekünk éppen a természetes ajándékunk lehet. A zebra és a nyúl soha nem érhetik el a felhőket – de Zsuzsi igen, mert ő zsiráf. Hosszú a nyaka, magas a termete. Mások emiatt talán furcsának találták – de ez pontosan az, ami különlegessé teszi.
A tanulság egyszerű és szép: ne szégyelld azt, ami te vagy. Ami bennünk különleges, az nem teher – hanem ajándék. Csak fel kell nézni, és megpróbálni elérni azt, amire vágyunk.
A szivárványról és a felhőkről más szép mesékben is olvashatsz! Nézd meg a vihar utáni szivárvány meséjét, ahol kiderül, mit jelent a szivárvány minden egyes színe. Vagy olvasd el az altató mesét Pufi kis felhőről – egy másik kedves felhős kaland lefekvés előttre!
❓ Gyakran ismételt kérdések
